Berecz Ágnes Gabriella: Az aranymasni (mese)

Megjelent: 2018. október 1. Kategória: Berecz Ágnes Gabriella, Mese

Volt egy világ. Annak az volt az érdekessége, hogy ott a föld felett az ég nem csak úgy lebegett, hanem egy szépséges fa oszlop tartotta. Amellett az oszlop mellett nyílt egy égi ajtó, az égbolt feletti világ lakói azon jártak ki-be. Ott laktak a felhők is. Ezért nem voltak mindig az égbolton, mert olykor hazamentek a felső világba az égi ajtón át.

Népes volt a felhőcsalád. Volt Apu, Anyu meg hét felhőgyerek, aztán voltak nagyszülők meg számtalan nagynéni és nagybácsi, és annyi unokatestvér, hogy meg se lehetett számolni őket. A felhőgyerekek között csak egy kislány volt, Masni, aki a nevéhez híven masnit hordott a hajában, a derekán, de még a cipőcskéjén is. Egyáltalán nem bánta, hogy mindegyik testvére fiú. Ha unatkozott, bármelyik bátyjához odamehetett egy kis szórakozásért, meséért, versenyfutásért, párnacsatáért.

Mégis megtörtént, hogy egy délután Masni magára maradt, mert éppen mindenkinek dolga akadt. Akkor eszébe jutott, amit a lenti világról hallott, hogy ott fák is vannak meg madarak, akik gyönyörűen énekelnek, ha süt a nap.

De jó lenne megnézni gondolta Masni.  Kár, hogy mindig azt mondják, hogy még kicsi vagyok az efféle kiránduláshoz.

Masni egyáltalán nem érezte magát kicsinek. Körülkémlelt, majd elindult az égi ajtóhoz, amelyen egyszerre csak kisurrant.

© Lenkes Ildikó illusztrációja

Csuda fényesség áradt a lenti világra, ragyogott a kék ég. Masni felfújta az arcát, és aprókat pöfögve ereszkedni kezdett. Tudta, ha túl sok levegőt enged ki, akkor elgyengül, így hát megfontoltan kormányozta magát lefelé. Épp egy terebélyes tölgyfa fölé érkezett. Ám alig kezdett gyönyörködni benne, amikor csillogást vett észre a lombok között. Odaevickélt, hát látta, hogy egy aranyfészek rejtőzik ott, benne két kis fiókával. De azok bizony nem élvezték a délutáni napsütést, sírtak keservesen.

Mi a baj? kérdezte Masni, mire azok elhüppögték, hogy a szüleik már jó rég elrepültek ennivalóért, így őrájuk nem vigyáz senki, és különben is majd elepednek már a szomjúságtól.

Masni nagyot kacagott:

Hát csak ez a baj? Ezen könnyen segíthetünk. Majd én vigyázok rátok! Nézzétek csak, én vízből és levegőből vagyok, ha megcsipkeditek a szoknyám szélét, elmúlik a szomjúságotok.

Akkor a fiókák egymást lökdösve odatotyogtak a fészek szélére, és alaposan kicakkozták Masni szoknyácskáját.

– No, így még szebb is lett! – állapította meg Masni, majd visszatuszkolta a mohó apróságokat a fészek belsejébe.

A fiókáknak elmúlt a sírhatnékjuk, csicseregve kérdezgették Masnit, hogy ki ő, honnan jött, és hogy ő is szereti-e vacsorára a kukacos gyümölcsöket.  Így gyorsan telt az idő. Amikor elálmosodtak, Masni, mint egy kis paplan, rájuk telepedett, úgy őrizte az álmukat.

Éppen ébredeztek, amikor hazaértek a madárszülők. Hej, volt nagy öröm! Már aggódtak a kicsinyeikért, miután túl messzire kellett szállniuk eleségért. Nem is remélték, hogy ilyen kedves vendég dédelgeti a fiókáikat. Megköszönték Masni jóságát, azután tanakodni kezdtek, hogyan hálálhatnák meg. Masni nevetett, ő ugyan nem vár hálát! Akkor Madárapu kihúzott egy hosszú aranyszálat a fészek aljából, amelynek a másik végét Madáranyu a csőrével elkapta. Rárepültek Masni kezecskéjére, és az aranyszálat a csuklójára kötötték.

Azóta Masni a csuklóján is masnit visel, méghozzá egy igazi aranymasnit!

Így tehát ha felnézel az égre, és ott egy csillogó szélű apró felhőcskét látsz, egészen biztos lehetsz benne, hogy Masni jött hozzád látogatóba a felső világból.

© Lenkes Ildikó illusztrációja

Az író bemutatkozása:
Berecz Ágnes Gabriella sz: Budapest, 1958.
–       2006. óta ír regényeket, novellákat, kultúrtörténeti esszéket, színdarabokat, meséket.
–       Első novellái 2008-tól kezdve kisebb antológiákban jelentek meg.
–       2010-ben id. Szinnyei Józsefről írt tanulmányáért Jókai-díjjal jutalmazták.
–       2011-ben népmese-válogatást készített Lenkes Ildikó festőművész illusztrációihoz, amely Krisztus urunk álruhában címen a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg.
–       2011-ben Kunderáról szóló írásával megnyerte az Országos Idegennyelvű Könyvtár könyvajánló-író pályázatát.
–       2014-ben az NKA támogatásával az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Teleírt hársfalevél c. regénye
–       2016-ban egyik szerzője és szerkesztője volt a Szent Márton almanachnak, amely Szent Márton születésének 1700. évfordulójára adott ki a Napkút Kiadó. Ebben a kötetben egy színdarabbal, egy versfordítással egy mesével és egy esszével szerepelt.
–       2017-ben Cédrus Művészeti Alapítvány Gulág-gyerekek c. pályázatán a Papó fia c. írásával I. helyezést ért el.

Regényeiben az emberi viselkedés anomáliáit igyekszik megmutatni. Egy-egy cselekményre az előzmények feltárásával és a motivációk megértésével keresi a válaszokat.
Kultúrtörténeti munkáiban a szórakoztató ismeretterjesztés a célja.