Bábel Antónia Archives | MeseLes

Bábel Antónia: Örök karácsony (mese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki annyira szerette egy szem lányát, hogy folyton leste minden kívánságát. Amit csak szeme, szája óhajtott, mindent megkapott. A szakácsnő azt főzte, amire ő vágyott, az udvari zenészek azt húzták, amit ő szeretett volna hallani, a király szabói éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a királylány elé tegyék a legújabb divat szerinti ruhákat, fejfedőket. Tovább olvasom...

Read More

Bábel Antónia: Őzek (vers)

© Kucsak Nadya illusztrációja

Nézd, az őzek ott suhannak.
Négyen, nem is! Öten vannak.
Megállnak egy kicsi háznál,
Oly hideg van, te is fáznál.
Belesnek a kis ablakon,
Apó pihen a pamlagon.
Kandallóban parázs lobban,
Elillannak azon nyomban.
Apó felkel őket látva,
Csizmát ragad, s kimegy hátra,
Megtölti a vadetetőt
És kémleli a hegytetőt.
Őzek sora onnan nézi,
Megindulnak, mint az égi
Hóhadaknak sűrű árja.
Szakad a hó a világra.
Apóra is hull száz pihe,
Orrát dugja egy őzike
Hálásan a két kezébe,
Öregapó tenyerébe. Tovább olvasom...

Read More

Bábel Antónia: Egy furcsa hely (mese)

© Kucsak Nadya illusztrációja

Nagy családi születésnapi zsúrra készülődtek Trappistáéknál. Az asztal roskadozott a sok finomságtól. Gőzölgött a sajtleves, illatozott a rántott sajt, mellette egy tálkában sajtmártás sárgállott, körülötte pedig ropogós sajtgolyók tornyosultak egy tányéron. Cinci egy jó nagy tál sajtos roppancsot is kínált a vendégeknek. Kunkori szomorúan tapasztalta, hogy rá nem gondoltak. Tovább olvasom...

Read More