Sarkady Emília: Dirr-Durr varázsló kalapja (mese)

Lassan éjszaka borult Biri-völgyre és a völgykatlanban megbúvó apró falucskára. Nem rideg, fogcsikorgató téli éjszaka volt ez, inkább nyugalmat és békességet árasztó. S bár komor hófellegek takarták el a holdat és a csillagokat, a pislákoló lámpák fényében szikrázó hótakaró nem engedte, hogy a sötétség legyen úrrá a tájon, inkább sejtelmessé varázsolta azt. A cukorsüveg formájú, zömök házak, a didergő fák, és a házak között húzódó keskeny utak mind vastag bundába burkolóztak, a kémények pedig barátságosan pöfékelve eregették a füstgomolyagokat, melyek hol méltóságteljesen, hol játékosan kígyózva szálltak fel az égbe. A házakban a kályhák és tűzhelyek duruzsoltak, míg gőzölgő ételek, főzetek illata töltötte be a szobákat. Tovább olvasom...

Read More

Deák Virág: Láva Szörny, az álmok őrzője (mese)

Illusztrálta: © Sajó Bori www.sajobori.hu facebook.com/sajobori

Jártam egyszer egy óvodában, amely nagyon, nagyon messze van innen. Képzeljétek el, hogy ebben az óvodában élt a jóságos Láva Szörny. A gyerekek nevezték el így, mert olyan piros volt, mint egy nagy, fortyogó lávakupac. De nem volt gonosz, sőt! Nagyon jólelkű volt. Tovább olvasom...

Read More

Deák Virág: A fekete csillag (mese)

Hol volt, hol nem volt, túl a Föld peremén, a naplemente szomszédságában, ott, ahol a Hold karéja fénylik, élt egy öreganyó. Egyedül volt, nem volt senkije a világon. Azaz, hogy mit is beszélek! Az ő gyermeke volt az ég minden csillaga. Ismerte valamennyit: a kicsi fényeset, a nagy sárgát, a halványkéket… mindnek tudta a történetét. Egy napon azonban ismeretlen csillag tűnt fel az égen. Fekete volt, egy sötét pont a csillagokkal szórt égen. Tovább olvasom...

Read More