olvasgató

Juhász Magda: Mi leszek ha nagy leszek? (vers)

Anyu szerint, szakács leszek,
apu szerint katona,
de a nagyi rájuk mordult:
Előbb tán’ az iskola!
A nagynéném rábólintott,
de azt mondta a másik,
hogyha mégis katona lesz,
kötök neki kamáslit.
Azóta is a szótárban
keresem, hogy mit jelent,
nekem ez a kamásli szó,
bizony nagyon idegen.
Már az osztály is keresi,
Böbe végül kivágta:
A kamásli? Az a sámli!
Hogy lehetsz ily butácska?
Sámlit köt majd a nagynéni?
Kicsit fura a dolog,
hiszen majd a katonák közt,
én leszek a legnagyobb!
Anyunak is elmondtam,hogy
mi nyomja a lelkemet,
összecsapta a két kezét
és egy nagyot nevetett:
A kamásli? Lábszárvédő!
Hideg ellen csuda jó,
ma is hordják a turisták,
bár divatja változó.
Elmeséltem az osztályban,
s lett belőle nagy vihar,
mert azóta minden fiú,
télen kamáslit akar. Tovább olvasom...

Read More

Juhász Magda: A régi motor (vers)

Illusztráció: Ster Pachacutec Amaru Lootah (PachacutecyupanquiArt)
https://pachacutecyupanquiart.wordpress.com
Facebook Oldal:https://m.facebook.com/PachacutecyupanquiArt/
DeviantArt: https://pachacutecyupanqui.deviantart.com/

Van egy motor a garázsban,
azt mondják rá, hogy Csepel,
nagyi szerint régi vacak,
dirreg-durrog kelepel.
Nem gólya ez! Így az apu,
egy igazi drága kincs,
ma már ilyen nem kapható,
sehol a világon nincs.
Nézd a kormányt jó fogású,
váz alatt van a motor,
ha berúgom, máris indul,
hallgasd amint duruzsol.
Hallgatom a pöfékelést,
és mit apu magyaráz,
a zajos fekete motortól,
rázkódott az egész ház.
Apu szeme mégis ragyog,
valahol a múltban jár,
a régi motor kerekén,
ifjúsága visszaszállt.
Tök jó lehet ez járgány!
Kiáltottam: – Kész csoda!
Holnap Apu, ezzel vigyél,
engem majd a suliba.
Ebből aztán semmi se lett,
nem adtak rá engedélyt,
ott áll ismét a sarokban,
garázsunknak rejtekén.
De már én is megtanultam,
hogy a Csepel drága kincs,
ma már ilyen nem kapható,
sehol a világon nincs. Tovább olvasom...

Read More

Juhász Magda: Hőség (vers)

Aranylik a búza
súlyos a kalász,
csokorba van kötve
az egész határ.
A kéklő égbolton
tükörkép a táj,
reszket még a lég is,
izzó gyöngye száll.
Patkolja a lovát
az égi kovács,
szikrát szór a légben,
a nagykalapács.
Kalászból a búza
néha kipereg,
egy kis madár abból
fel-felcsipeget.
Rekkenő a hőség,
vizet nem talál,
nem motoz a szél sem,
vijjog a madár.
Árnyékot keresve
bújik a bogár,
sárga fűcsomó közt,
tücsök sírdogál.
Villan az ég alja,
morajlik a lég,
megered az eső
éled a vidék. Tovább olvasom...

Read More