Sarkady Emília: Dirr-Durr varázsló kalapja (mese)

Lassan éjszaka borult Biri-völgyre és a völgykatlanban megbúvó apró falucskára. Nem rideg, fogcsikorgató téli éjszaka volt ez, inkább nyugalmat és békességet árasztó. S bár komor hófellegek takarták el a holdat és a csillagokat, a pislákoló lámpák fényében szikrázó hótakaró nem engedte, hogy a sötétség legyen úrrá a tájon, inkább sejtelmessé varázsolta azt. A cukorsüveg formájú, zömök házak, a didergő fák, és a házak között húzódó keskeny utak mind vastag bundába burkolóztak, a kémények pedig barátságosan pöfékelve eregették a füstgomolyagokat, melyek hol méltóságteljesen, hol játékosan kígyózva szálltak fel az égbe. A házakban a kályhák és tűzhelyek duruzsoltak, míg gőzölgő ételek, főzetek illata töltötte be a szobákat. Tovább olvasom...

Read More

Sarkady Emília: Csak egy gomb (mese)

© Nagy Anzsa illusztrációja

Nem volt több, mint egy gomb a kabáton. Barna, kerek és fényes. Élte a gombok mindennapi életét: ki- és begombolták, néha egy kicsit szuszakolták vagy ráncigálták, hogy átférjen a gomblyukon. De bármi történt is, hűséges társa maradt a kabátnak, amelyhez sorsa és a cérnaszálak fűzték. Vele tartott az utcákon, a zsúfolt buszokon, együtt gubbasztottak a fogasokon és a kényelmetlen vállfákon, sőt még a szekrény legmélyén is. Elválaszthatatlanok voltak. Legalább is így gondolta gombnyi eszével. Tovább olvasom...

Read More

Sarkady Emília: Pitypang herceg légvára (mese)

Aznap kissé fülledt nyári éjszaka volt. A nyitott ablakon a függönyök óriás pillangószárnyként meg-meglibbentek, ahogy az esti szellő fújta őket, a kertből tücsökciripelés hangja szűrődött be. Minden olyan volt, mint máskor: csendes és békés. Dorina valamiért mégsem tudott elaludni. Hiába hunyta be a szemét, helyezkedett el kényelmesen a hatalmas ágyon először jobbra, aztán balra, hiába számolt bárányokat, az álom messze elkerülte. Tovább olvasom...

Read More