Donácziné Meiszter Orsolya: Az esőcsináló (mese)

Megjelent: 2018. július 31. Kategória: Donácziné Meiszter Orsolya, Hivatásos illusztrátor rajzával, Mese

Történt egyszer, hogy még a szokásosnál is forróbb napra virradtak Smaragd-sziget lakói. A házak fehér falai már a reggeli órákban szikráztak az erős napfényben. Az időjárás egyre nagyobb nyugtalansággal töltötte el a sziget lakóit: hosszú hetek óta nem esett egy csepp eső sem. A nap minden reggel felkelt és végigperzselte a földet. Az emberek félni kezdtek, hogy kiégnek a növények és nem lesz termés, amelyet learathatnak. Ivóvízből is nagyon kevés volt már, és bár a szigetet minden oldalról körbevette a tenger, annak vizét mégsem ihatták meg, hiszen sós volt.

A király érezte, hogy tenniük kell valamit, ezért hívatta legidősebb fiát. Mivel tudta milyen bátor és eszes a királyfi, elküldte az egyetlen élőlényhez, aki még segíteni tudott rajtuk. A sziget belsejében élt egy hatalmas és félelmetes sárkány. Mindenki tudta róla, hogy képes felszállni a felhők fölé, és elég csupán néhány szárnycsapása, hogy a rettentő szélörvénytől összecsapódjanak a felhők, és eleredjen az eső.

A királyfi máris nekiindult a hosszú útnak. Bizony nagyon elfáradt, mikor végre megérkezett a hegyhez, amelynek gyomrában a sárkány lakott. Nem nőtt itt még egy fűszál sem, száraz sivatag, éles kövek és elviselhetetlen forróság fogadta. A királyfi azonban nem esett kétségbe, összeszedte minden bátorságát és belépett a barlangba. Egyre beljebb jutott, míg az út egyszer csak egy óriási teremben ért véget. Ezer és ezer gyertya világította meg a félelmetes sárkányt, aki trónusán ült és furcsa módon aludt. Mindenhol könyvek és vastag kódexek hevertek a földön. A királyfit nagyon meglepte ez a látvány, nem ilyennek képzelte a sárkányt.

Mivel nem volt vesztegetni való ideje, hangosan köszönt, hátha attól majd felébred a behemót. De hiába kiáltozott, nem történt semmi. Közelebb merészkedett, és akkor vette észre, hogy a sárkány kezében is egy könyv van. Nem akármilyen könyv volt ám ez, hanem egy varázskönyv. Éppen az ezeréves álommal sújtó átkoknál volt nyitva. A királyfi gyorsan rájött, hogy szegény sárkány valószínűleg elolvasta valamelyik varázsigét, és az a saját fejére szállt. A lap alján szerencsére ott volt az ellenszer, egy találós kérdés:

Száll, repül, rohan, még sincs se szárnya, se lába, legyőzi a fiatalt s az időst, nincs aki ellenállhatna.

A királyfi hamar rájött, hogy ez nem lehet más, mint az idő. Mikor kimondta a megfejtést, a sárkány egyszerre felébredt. Nagyon hálás volt a segítségért, így gondolkodás nélkül teljesítette a királyfi kérését. Rögtön elrugaszkodott a földtől és már fenn járt a magasban. Jól is esett neki egy kicsit kinyújtóztatni elzsibbadt szárnyait. Hatalmas örvényeket kavart a felhők között, és szinte még le sem szállt a földre, már esett is az eső.

Így ért véget a szörnyű aszály a Smaragd-szigeten, és így kezdődött egy hosszú barátság a bátor királyfi és a könyveket szerető sárkány között.

Illusztrálta © Bodonovich Márti (m’ARTás) | facebook.com/mARTasfestmenyek | martasfestmenyek.hu

Az író bemutatkozása:
Magyar nyelv és irodalom szakos tanárként mindig is közel állt hozzám a mese világa. Ez most még inkább így van, hiszen megszületett a kisfiam, így most rajta keresztül újra felfedezhetem ezt a csodálatos világot.