Éles Anett: Nagymama (vers)

© Szabó Noémi illusztrációja

Szeretem a ráncot a
az édes nagymamán,
szája szélén illeg-billeg,
ahogy mosolyog reám.
Egyik ránc szeretett,
mikor megszülettem,
másik meg nevetett,
ahogy nagyobb lettem.
Dallamból font haja
megfürdött hangjában,
mikor elringatott
ölelő karjában.
Mama arcán apró
ráncok gyűlnek egybe,
a szeretet mindet
egy mosolyba szedte.
Itt voltam, itt leszek
mindig a mamáé,
ahogy az én gyermekem
lesz édes jó anyámé! Tovább olvasom...

Read More

Éles Anett: Éjszaka (vers)

© Gebhardt Nóra illusztrációja

Koppan az eső
színarany cseppje,
libben az idő,
surran az este.
Lustán a szellő
fáradtan lebben,
elnyugszik lassan
messze a csendben.
Hold fénye úszik,
álmos az este,
baktat a felhő
nagy, lomha teste.
Csillagfény hullik,
lombokon lépdel,
árnyakat ringat,
szunnyad az éjjel. Tovább olvasom...

Read More

Éles Anett: Hókristály (vers)

© Tóth Tímea Kitti illusztrációja

Csodapalota üvegből,
benne van vagy száz tükör.
Jéghidegben hallgat minden,
napfény-árnyék tündököl.
Holdvilág, napsugár,
ezüstszilánk, aranyvár.
Jeges kéz alkotta,
drágakővel kirakta.
Hókristályok, csillagok,
gyémántszárnyú angyalok! Tovább olvasom...

Read More

Éles Anett: Évszakok (vers)

© Kiss-Vörös Mónika illusztrációja

Színpompás levelek,
mint pajkos gyerekek
kergetőznek az utcánkban,
csendes eső csepereg.
Vadlúdcsapat rebben,
fenn a fellegekben,
lomha felhő gyönyörködik
a gágogó seregben. Tovább olvasom...

Read More

Éles Anett: Hajnal (vers)

© Szeder Noémi illusztrációja

Napsugár hajlik,
csillan a téren,
megnyugszik lassan
árva levélen.
Harmaton játszik,
könnycseppnek látszik,
ahogy lecsordul,
lassan szerényen.
Öreg pocsolyából
visszakacsint,
száz szikra fénye
száll odakint. Tovább olvasom...

Read More