Éles Anett: Ezer lámpás (vers)

© Nagy Judit illusztrációja

Ezer lámpás, száll a vágyad,
lelked kap egy pilleszárnyat,
s kíváncsi a végtelenre,
ha fölszállna, ott mi lenne?
Fénysugár út vezet messze,
felfelé a fellegekbe,
odafönt egy ákom-bákom
felhőpamacs vár az ágyon.
Végtelen èg csillagváros,
holdfény paplan, felhő vánkos.
Tejút utca, csillagfény tér,
Megvigasztalt, mikor féltél.
Sok-sok manó fent az égen,
pislákolnak réges-régen,
csillog-villog valamennyi,
ideje már hazamenni.
Ezer lámpás, száll a vágyad,
otthon ringat puha ágyad,
még búcsút int a holdanyó,
s párnájából hull a hó. Tovább olvasom...

Read More

Éles Anett: Nagymama (vers)

© Szabó Noémi illusztrációja

Szeretem a ráncot a
az édes nagymamán,
szája szélén illeg-billeg,
ahogy mosolyog reám.
Egyik ránc szeretett,
mikor megszülettem,
másik meg nevetett,
ahogy nagyobb lettem.
Dallamból font haja
megfürdött hangjában,
mikor elringatott
ölelő karjában.
Mama arcán apró
ráncok gyűlnek egybe,
a szeretet mindet
egy mosolyba szedte.
Itt voltam, itt leszek
mindig a mamáé,
ahogy az én gyermekem
lesz édes jó anyámé! Tovább olvasom...

Read More

Éles Anett: Éjszaka (vers)

© Gebhardt Nóra illusztrációja

Koppan az eső
színarany cseppje,
libben az idő,
surran az este.
Lustán a szellő
fáradtan lebben,
elnyugszik lassan
messze a csendben.
Hold fénye úszik,
álmos az este,
baktat a felhő
nagy, lomha teste.
Csillagfény hullik,
lombokon lépdel,
árnyakat ringat,
szunnyad az éjjel. Tovább olvasom...

Read More