Gergely-Péch Éva: Muskátlis Panni (verses mese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő: zöld leveles, lombos, madárfészket rejtő; erdőnek szélében kicsi falu állott, házak ablakában nyíltak a virágok. Falunak sarkában a legszebbik háznak ablakában üde muskátlik virítnak. Sokszín muskátlival van tele a kert is, hogy elsápad tőle még a szivárvány is. Ez a ház Muskátlis Panninak a háza, kinek a muskátli a kedvenc virágja; minden nap korsóval addig jár a kútra, míg összes virágát rendre meglocsolta. Tovább olvasom...

Read More

Dér Adrienn: Döme, a hóember (mese)

Illusztráció: Szert-Szabó Dorottya

Tomi, amint felébredt, kipattant az ágyból, az ablakhoz rohant, és kitekintett rajta. A kertet vastag hótakaró fedte, de néhány apró hópihe még mindig szállingózott az áthatolhatatlannak tűnő felhőkből. A kopár fák most csillogó, fehér bundát viseltek, ágaikon néhány madár didergett élelemre vadászva. A garázs ereszéről hosszú, vaskos jégcsapok csüngtek alá, mintha Télanyó oda lógatta volna fel a frissen öntött cukornyalókákat. Tovább olvasom...

Read More

Rumy Ágnes: A szerenád (mese)

© Nagy Éva illusztrációja (elérhetőség: Nagy Éva nagy.eva1989@gmail.com)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Ez a legény becsületes foglalkozását tekintve zenész volt, muzsikus, és volt neki egy csodaszép mesterhegedűje. Szép barna, fényesre lakkozott hangszer volt, áramvonalas testtel, karcsú nyakkal és szépen ívelt csigával. Faragása, csiszolása mestermunka volt. Húrjait nem régen cserélte, így azok is friss, üde csengésűek voltak. A legény nagyon ragaszkodott hegedűjéhez, magával vitte mindenhova, ahová ment. Tovább olvasom...

Read More

Simon Kitti: Őszi erdők meselénye (mese)

Világéletemben imádtam az őszi erdőben kirándulni, csodálni a fák és a bokrok színpompás öltözékét: a nyár emlékét idéző mély smaragdzöld lombú fákat, a ragyogó napsárga lombkoronákat, az itt-ott felbukkanó tűzpiros leveleket, amelyek annyira hasonlítottak a valódi tűzhöz, hogy az ember szinte nem mert közel menni hozzájuk, nehogy megégesse magát. Az élénk színfoltok között megbújó tompább óarany és borvörös árnyalatú növények ahelyett, hogy a háttérbe szorultak volna, csak még tökéletesebbé tették az összhatást. A késő délutáni nap fényében csak úgy ragyogott a táj. Tovább olvasom...

Read More

Pigniczki Ágnes: A tündérek is tévedhetnek (mese)

A napocska nevetve szórta sugarait a földre. Apró nyilai hol egy virág szirmán csusszantak le, hol egy fűszál lándzsáját élesítették. Most éppen Mosó Maci orra hegyén landolt egyikük. A maci jókedvűen pillantott föl, s integetve köszönte meg az ajándékot. Majd szemével végigfutott a kertben kifeszített köteleken száradó sok-sok patyolattiszta, nap- és nyárszagú ruhán. Tovább olvasom...

Read More