Bujáki Katalin: A titokzatos Mamadi (mese)

© Gebhardt Nóra illusztrációja

– Nem értem, miért nincs hó! Hamarosan karácsony lesz, ilyenkor már javában havazni szokott – dohogott a bajsza alatt Ficere, a nyuszi, miközben húzogatta maga után a szánkót a sűrű avaron. – Eszembe sem jutott utánanézni, mielőtt elindultunk, annyira biztos voltam a dolgomban. Tovább olvasom...

Read More

Pelesz Alexandra: Szív-professzor (mese)

Erdőföldén egyetlen hegycsúcs magasodott csak a lombok fölé. Meredek lejtőit dús fű borította, a szivárvány minden színében tündöklő virágokkal tűzdelve, amelyek körül elégedett méhek döngicséltek reggeltől alkonyatig. A hegy annyira magas volt, hogy a Nap szinte rá tudott ülni a tetejére, hogy onnét szórja szét sugarait az alattuk békésen elterülő erdőkre, és onnét simogassa meg a csúcson boldogan éldegélő Szív-professzort. Tovább olvasom...

Read More

Gergely-Péch Éva: Muskátlis Panni (verses mese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő: zöld leveles, lombos, madárfészket rejtő; erdőnek szélében kicsi falu állott, házak ablakában nyíltak a virágok. Falunak sarkában a legszebbik háznak ablakában üde muskátlik virítnak. Sokszín muskátlival van tele a kert is, hogy elsápad tőle még a szivárvány is. Ez a ház Muskátlis Panninak a háza, kinek a muskátli a kedvenc virágja; minden nap korsóval addig jár a kútra, míg összes virágát rendre meglocsolta. Tovább olvasom...

Read More

Dér Adrienn: Döme, a hóember (mese)

Illusztráció: Szert-Szabó Dorottya

Tomi, amint felébredt, kipattant az ágyból, az ablakhoz rohant, és kitekintett rajta. A kertet vastag hótakaró fedte, de néhány apró hópihe még mindig szállingózott az áthatolhatatlannak tűnő felhőkből. A kopár fák most csillogó, fehér bundát viseltek, ágaikon néhány madár didergett élelemre vadászva. A garázs ereszéről hosszú, vaskos jégcsapok csüngtek alá, mintha Télanyó oda lógatta volna fel a frissen öntött cukornyalókákat. Tovább olvasom...

Read More