H.Gábor Erzsébet: Száll a léggömb (vers)

© Kedves Annamária illusztrációja

Száll a léggömb száll,
felhők felett jár,
lentről pici pöttynek látszik,
alig látom már.
Száll a léggömb száll,
szívem kalapál,
hol a lufim, piros gömböm,
nem is látom már!
Száll a lufi száll,
csillagok közt jár,
gyere haza kicsi lufim,
mesélj, mit láttál?
Láttad-e a madarakat,
Napot, Holdat, csillagokat,
villámokat, esőfelhőt,
hegyeket, és sűrű erdőt?
Száll a lufi száll,
nagyon várlak már,
de ha nem jössz öt nap múlva,
felfújok egy lufit újra!
Száll a lufi száll… Tovább olvasom...

Read More

Bábel Antónia: Örök karácsony (mese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki annyira szerette egy szem lányát, hogy folyton leste minden kívánságát. Amit csak szeme, szája óhajtott, mindent megkapott. A szakácsnő azt főzte, amire ő vágyott, az udvari zenészek azt húzták, amit ő szeretett volna hallani, a király szabói éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a királylány elé tegyék a legújabb divat szerinti ruhákat, fejfedőket. Tovább olvasom...

Read More

Donácziné Meiszter Orsolya: Az esőcsináló (mese)

Illusztrálta © Bodonovich Márti (m’ARTás) | facebook.com/mARTasfestmenyek | martasfestmenyek.hu

Történt egyszer, hogy még a szokásosnál is forróbb napra virradtak Smaragd-sziget lakói. A házak fehér falai már a reggeli órákban szikráztak az erős napfényben. Az időjárás egyre nagyobb nyugtalansággal töltötte el a sziget lakóit: hosszú hetek óta nem esett egy csepp eső sem. A nap minden reggel felkelt és végigperzselte a földet. Az emberek félni kezdtek, hogy kiégnek a növények és nem lesz termés, amelyet learathatnak. Ivóvízből is nagyon kevés volt már, és bár a szigetet minden oldalról körbevette a tenger, annak vizét mégsem ihatták meg, hiszen sós volt. Tovább olvasom...

Read More