Magyar Csilla: Szél (vers)

© Izsák Emese illusztrációja

Száll az erdőn,
Száll a mezőn,
Cikázik a réten.
Kertek alján,
Fű rejtekén,
Sötét meredélyen.
Nincs kezdete,
Nincs vége se,
Hangja ezerféle.
Néha lágyabb,
Máskor vágtat
Rónán szenvedélye.
Megcirógat,
Aztán megtép,
Széthordja a kazlat,
Felborzolja
Csibe tollát,
Vízcseppet igazgat.
Felhőt kerget,
Levelet gyűjt,
Port kavar örvénybe.
Ha elkapod,
Rakd csak bele
Anya kötényébe! Tovább olvasom...

Read More