Gergely-Péch Éva: A lufi és a kismadár (mese)

Szakolczi Gabriella illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, élénk rózsaszínű lufi. A hatéves Klárika születésnapjára fújták fel, ott virított a kertkapujukon. Így amikor Klárika barátai megérkeztek a szülinapira zsúrra, tudták, melyik házba kell becsöngetniük. Tovább olvasom...

Read More

Búzás Brigitta: Zoknimese (mese)

© Kovács Barbara illusztrációja

Valamikor hajdanán, amikor még nem ismerték a háztartási gépek fogalmát, nyugodtabb idők jártak – az olyan kicsiny teremtések számára is, mint amilyenek a zoknik. Ha bepiszkolódtak, akkor először is meleg fürdőbe áztatták őket – hosszan, hosszasan ázkolódtak, mígnem felengedett minden porcikájuk, s kiázott belőlük a legmakacsabb folt is, a legmélyebbre behúzódó kosz is. Ezután következhetett a masszázs – gondos kezek meggyűrték, dögönyözték őket, összedörzsölték, átöblítették, majd újradörzsölték. Végül tisztán és illatosan kikerültek a lebbenő szélbe, napsugarak melengették, szárították patyolattestüket. Ritmusosan ringatóztak, hintáztak párjukkal a virágillatban, miközben kósza pillangók repkedték körbe őket. Békés, boldog, vidám idők voltak mindezek. Tovább olvasom...

Read More

Péter Tímea: Csudajó Süncselekedet

© Figus Tomsics Anita illusztrációja

Sünpapa nem szeret sokáig aludni, hiszen ő az erdőkerülő. Az erdőkerülő pedig nem alszik sokáig. Azt senki nem tudja, miért szükséges hajnalok hajnalán megkerülni az erdőt. De így kell! Így került erdőt sünpapa apukája, nagypapája, dédnagypapája és valószínűleg az ükpapája is. Tovább olvasom...

Read More

Csongor Andrea: Szín, játék (mese)

© Mile Blanka illusztrációja

Réges-régen történt, annyira régen, hogy akkor még tán a kő is lágy volt, a kígyóknak még nem volt méregfoga, és az anyókák nem kötögettek a tűz mellett a hintaszékekben. Még akkor az időnek nem is volt neve, olyan régen volt. Tovább olvasom...

Read More