Aszódi-Blum Éva: 7 nap, 100 pötty, 1 barátság (mese)

Megjelent: 2017. augusztus 15. Kategória: Aszódi-Blum Éva, Mese

Hétfő

Bár ne lenne soha hétfő! Nem akarok oviba menni! Anya azt mondta, hamar megszokom majd az új óvodát, de ez nem igaz. Már egy hete járok, és még mindig nem szoktam meg. Ahogy az új házunkat sem. Mondtam is apának, hogy nekem csak az jó, ami régi: a régi házunk, a régi szobám, a régi udvar, a régi barátaim.

Persze hiába sírok, nem úszom meg. Anyának rohannia kell, én meg maradok egyedül az oviban, és még a nevét sem tudom senkinek. Uzsonna után sétálni megyünk. Séta közben az óvó néni kezét fogom, mert nincs párom. A barátokat szokták párba tenni séta közben, de nekem még nincs barátom. Pech, ahogy apa mondaná. Jó nagy pech.

Kedd

Ma Lili volt a párom séta közben, mert a legjobb barátnője, Fanni bárányhimlős lett. Legalább két hétig otthon lesz. Lili fintorgott és odaszaladt az óvónénihez, hogy más párt kérjen, de az óvónéni válasz helyett szépen visszavezette hozzám. Lili szőke, kék szemű és egy csillogós hajpánt van a fején, amit az összes lány irigyel. A csoportban egyedül ő tudja fejből elénekelni a Kál Kata Pétert, és tornánál a fejenállás is egyedül neki sikerült. Szerettem volna beszélgetni vele, de olyan durcás képet vágott, hogy nem mertem hozzászólni.

Ma bepisiltem a délutáni alvásnál. Szerencsére a dadus, Kati néni gyorsan lehúzta a lepedőt, és segített átöltözni. Úgy láttam, Lili ébren van, de amikor ránéztem, becsukta a szemét. Nem szeretném, hogy tudja, bepisiltem. A nővéremnek, Pirinek este megfogadtam, hogy többet nem fogok bepisilni. Piri azt mondta, hogy ilyesmit nem lehet megfogadni. Lehet, hogy Pirinek igaza van. Végül is már iskolás.

Szerda

Egyre több gyerek hiányzik bárányhimlő miatt. Ma csak nyolcan voltunk, úgyhogy nap végére sikerült mindenkinek megtanulnom a nevét.

Lili anyukája délután bejött, és adott egy hintalovat ajándékba a csoportnak. Azt mondta, lomtalanít, és Lilinek ebből három van. Gyönyörű, fekete sörényű, barna hintaló. Kézmosás után rohantam vissza a terembe, hogy elsőként ülhessek rá. Irtó jó vele hintázni. Előre-hátra, le-föl. A sörényébe kapaszkodtam, hogy le ne essek. Nem is olyan könnyű. Holnap már ügyesebb leszek.

Kézmosásnál rám kiabált az egyik fiú, mert kiderült, hogy az ő törülközőjébe törlöm a kezem. Elfelejtettem, hogy már nem az autó a jelem, hanem a repülő, azért vettem le rossz törülközőt. A hangoskodásra bejött az óvónéni és mindkettőnket leszidott. A fiút Csanádnak hívják és ő a legerősebb a csoportban. Azt hiszem, többet nem felejtem el, hogy repülő a jelem.

Este megkérdeztem apát, hogy nekem miért nincs hintalovam. A nővérem, Piri elkezdett nevetni, apa pedig azt válaszolta, hogy volt, csak elajándékoztuk. Kiderült, hogy kétéves koromban akkorát estem vele, hogy betört az orrom. Többet nem mertek ráültetni.

Csütörtök

Ma fényképezés volt az oviban. Anya fehér inget adott rám. Kiderült, hogy mióta utoljára rajtam volt, kinőttem. Most rövid ujjúnak hosszú, hosszú ujjúnak rövid. Este átjött hozzánk bemutatkozni az új szomszéd néni, és hozott nekünk egy zacskó színes, eperízű cukrot. Piri egyből lecsapott rá, és úgy osztotta szét, hogy nekem feleannyi jusson. Azt mondta, azért, mert én fele akkora és feleannyi éves vagyok, mint ő. Szerintem ez nem igazság,és kiderült, hogy anya szerint sem, úgyhogy megkaptam a maradék cukrot. Piri dúlt-fúlt anya miatt, anya dúlt-fúlt Piri miatt, csak én nem haragudtam senkire, mert cukorkával teli szájjal nem tudok haragudni.

Estére annyira belázasodtam, hogy anya és apa bevittek az ügyeletre. Pirire addig az új szomszéd néni vigyázott. Az autóban elaludtam, és arra ébredtem, hogy egy fehér köpenyes bácsi fölém hajol, és a tenyerét a homlokomra teszi. Aztán kaptam egy szurit, kicsit sírtam, végül visszaaludtam. Mikor újra felébredtem, már nem volt lázam, viszont tele volt a testem kiütéssel. Kiderült, hogy bárányhimlős vagyok és a magas láz miatt néhány napot kórházban kell maradnom. A szüleim hazamentek Pirihez, de anya megígérte, hogy délelőtt újra bejön. A kiütések viszketnek, de a nővérke azt mondta, hogy nem szabad vakarnom őket.

Péntek

Ma új beteget hoznak, így nem leszek egyedül a szobában. Anya délelőtt bejött, hozott nekem pizsamát, fogkefét, fogkrémet és néhány játékot. Az ágyamra ült, és mesélt nekem, aztán megint elaludtam. Álmomban az új oviban jártam, és Lili szívesen fogta meg a kezem séta közben. Mikor felébredtem, és a szomszéd ágyra néztem, azt hittem, álmodok. Lili feküdt benne. Kiderült, hogy neki is ugyanolyan csúnya bárányhimlője van, mint nekem.

Lili most nem tűnik durcásnak, inkább szomorúnak, de beszélgetni még mindig nem merek vele. Már kicsit jobban vagyok úgyhogy elkezdtem számolni a pöttyeimet. Húszig jutottam, de nem azért, mert elfogytak a pöttyök, hanem azért, mert addig tudok számolni. Mikor anya megérkezett és meglátta Lili, meglepetésében összecsapta a kezét.

Nahát, mekkora szerencse!

Ezt mondta, és úgy ült oda Lili ágyára, mintha ezer éve ismerné. Aztán a táskájából előhúzott egy tábla csokit, kibontotta és megkínált bennünket. Lili vett először a csokiból, és végre elmosolyodott. Ettől olyan jó kedvem lett, hogy megkérdeztem, van-e kedve autósat játszani. Azt mondta, hogy inkább kirakózzunk. Kiderült, hogy a nővér pultnál van egy doboz tele kirakóval és legoval. Anya bevonszolta nekünk a dobozt, és villanyoltásig játszottunk. Nem is olyan szörnyű dolog kórházban lenni.

Szombat

Én ébredtem előbb. Anya már ott ült az ágyam szélén. Nem sokkal később Lili is felkelt, és megkérte anyát, hogy számolja meg a pöttyeit. Anya nekiállt, és mire Lili anyukája megérkezett, be is fejezte. Kiderült, hogy Lilinek és nekem is száz pöttyünk van. Nem összesen, hanem fejenként. Az már valami! A nővérke hozott nekünk egy fehér krémet, amivel be kellett őket kennünk, hogy ne viszkessenek. Ma már nem kaptunk lázcsillapítót, és az orvos azt mondta, ha holnapig nem szökik fel újra a lázam, hazamehetek. Lili irigykedve hallgatta. Őt legelőbb hétfőn engedik haza. Anyával lementünk a kórház bejáratához, ahol áll egy automata. Az automatába százast kell bedobni és cserébe kiköp valami jó kis játékot. Mindig mást. Lili egy rózsaszín gumilabdát kapott, én pedig egy foszforeszkáló csontvázat, ami vizesen ráragad a falra. Egész délután ezzel játszottunk, míg az anyukáink beszélgettek és pogácsareceptet cseréltek. Tisztára olyan, mintha vendégségben lennék. Nagyon élvezem.

Vasárnap

Egyszerre örülök és szomorkodok, hogy hazamehetek. Furcsa érzés. Hiányozni fog Lili. Anya azt mondta, egy meglepetés vár engem otthon. Lilivel még tudtunk játszani egy kicsit, és azt is megbeszéltük, hogy ha meggyógyul, átjön hozzám játszani, amikor belépett a doktor bácsi és azt mondta, hogy indulhatok. Akkor anya kivett a táskájából egy szalaggal átkötött kis csomagot, és azt súgta, hogy adjam oda Lilinek. Éppen jókor mondta, mert Lili szája kezdett legörbülni, és ha nincs a csomag, szerintem elpityeredik. A csomagban négy csillogós csat volt, pont olyanok, mint Lili hajpántja. Lili a tükörhöz szaladt, és kettőt beletűzött a hajába. Nagyon jól állt neki.

Otthon aztán kiderült, hogy mi az én meglepetésem. Egy igazi, fekete sörényű, barna hintaló. Lilinek neveztem el, és amikor apáék nem figyeltek oda, piros filccel pöttyöket festettem rá. Pontosan százat.

© Lopusnyiné Gyulai Ági illusztrációja

Értékeld az illusztrációt: 12345 (11 értékelés, átlag: 4,00 out of 5)

A szerző, Aszódi-Blum Éva bemutatkozása:

2000-ben kezdtem meséket írni, mert lenyűgöz a bennük rejlő erő, szépség és egyszerűség. A mese felemel, elröpít és nem tudod, hol tesz le. Ha letesz egyáltalán.