Bubrik Zseralinda: Pihepötty és a csillagpor (mese)

Megjelent: 2019. december 27. Kategória: Mese

Az alábbi mese a vecsési Bálint Ágnes Mesefesztivál pályázatának egyik díjnyertes meséje.

Írta: Bubrik Zseralinda, “örök gyermek”. 

 

Egyszer egy éjszakán Pihepötty arra ébredt, hogy a nagypárnát, amiben ő lakott, ütni kezdték. Jött jobbról, majd balról, alul, felül, mindenhonnan. Szegény kicsi tollpihe, olyan sok ütést kapott, hogy azt hitte, nem fogja túlélni.

– Jaj, anyu! De jó lenne most, ha itt lennél, és adnál nekem egy gyógypuszit, akkor rögtön begyógyulna a sebem – mondta halkan Pihepötty, a tollpihe.

Pár perc után a sötétség kezdett elmúlni. Észrevette, hogy a sok ütéstől a párna egyik részén egy picike kis lyuk keletkezett, ahonnan fényt látott. Meg akart mozdulni, de nem tudott, mivel a többiek annyira elnyomták, hogy szinte már levegőt sem kapott. Mire gondolatát befejezte, azt érezte, hogy a párnát megfordították, és ő pont a lyukhoz került. Még egy ütés, és Pihepötty már repült is a fény felé.

Amikor végre leesett a szőnyegre, hapcizott egy nagyot, majd a pihekönnyű teste odébb bukfencezett. Idegen volt neki a környezet, nem tudta hol van. Úgy döntött, körülnéz. Ebben a pillanatban meghallotta a porszívó sipító hangját. Megijedt. Ereje sem sok maradt, hogy megvédje magát. Mit tegyen? Maradjon ott, ahol van, vagy próbáljon a porszívó elől elbújni? Úgy döntött, marad. Úgyis világot akart látni, hát most megteheti. Nem kellett sokat várnia, amikor megérezte, hogy a porszívó kezd egyre közelebb jönni felé, kezdi érezni a levegőt, ami nemsokára be fogja szívni.

Zsupsz… és már benne is volt a porszívó belsejében. Por, por hátán. Alig kapott levegőt. A gyönyörű fehér ruhája koszos lett. Már majdnem elkezdett sírni, amikor a porszívó hangja elcsendesedett. Egy nagy kattanás, és a porzsák megmozdult, majd megint világos lett. Pihepötty máris a szemeteszsákba esett. Végre örült neki, hogy nyugalom lesz, amikor a szemetes zsák tetejét becsukták, felemelték, és kivitték a lakásból.

Pihepötty nem emlékezett rá, hogy mikor látta utoljára a kinti világot. Kicsit hideg volt, de ez sem tartott sokáig. Betették a kinti szemetesbe. Sötét lett, de legalább meleg volt.

Szomorú lett, érezte, hogy egyedül van. Senkihez sem szólhat. De hát hol vannak a többiek? Ők miért nem estek ki vele együtt? Kivel fog most ő játszadozni? A porokkal nem lehet. Nem telt el sok idő, és a tollpihe elaludt. Álmában elindult világgá, de mire odaért volna, hirtelen nagy zajra ébredt.

A szemetes teteje kinyílt, majd felemelkedett, és ő már megint repült, a zsákkal együtt. Egy nagy csattanás, és megint csend. Nem mozdult. Nem szólt egy szót sem. A kukáskocsi elindult, és Pihepötty megkezdte az első utazását. Egy idő után már élvezte a kocsikázást.

Fél óra múlva, amikor a kocsi megállt, a szemeteszsák megint elkezdett repülni. Nem sokáig tartott, de amikor földre ért, kinyílt a teteje. Tollpihe rögtön kapott az alkalmon, és elindult a fény felé. Érezte a friss levegő tiszta illatát, nem fulladozott, levegőt is tudott venni. Majd amikor teljesen kiért, akkor érezte, amint a reggeli hűvös szellő kavarja a levegőt. Élvezte a napsütést, ami egy kicsit elvakította. Szemét becsukta, vett egy nagy levegőt, és azt érezte, hogy valami felkapja, és már megint száll. Félve nyitotta ki szemét. Meglepődött, mert még soha nem utazott falevélen. Persze jól érezte magát, hisz hol fent, hol lent voltak.

Órák múlva a falevél hirtelen megfordult, és abban a pillanatban Pihepötty már egyedül repült a föld felé. Megrémült egy kicsit. Nem tudta, éppen hova fog érkezni. Fájdalmas lesz, vagy puhára esik? Még be sem fejezte gondolatát, amikor érezte, hogy puhára esett, majd egy hangot hallott.

– De aranyos! Nézd, Peti, mi esett a kezembe! Egy tollpihe. Honnan jöhetett?– tette fel a kérdést Liza.

Több szó nem is jött ki Liza szájából, és a választ sem várta meg. Felállt, a bal kezében vitte Pihepöttyöt, a jobb kezével tartotta a csokit, amit meg akart enni. Mivel nem tudta kibontani, inkább beletette a zsebébe. Amikor beért a fürdőszobába, elővett egy kis poharat, vizet öntött bele, pár csepp tusfürdővel. Nagyon óvatosan belehelyezte Pihepöttyöt, aki a fürdést nagyon élvezte, hisz útközben koszos lett a sok portól. Közben persze játszadozott a buborékokkal.

Pár perc után Liza kivette, óvatosan megtörölte, majd elindult a szobája felé. A jobb kezével egy kagylót tett a könyvespolcára, megszórta egy kis csillagporral, majd rátette Pihepöttyöt, aki a sok utazás után végre megpihenhet.

Csend volt. Nyugalom, tisztaság. Friss illat, semmi szúrós szag. Megérkezett oda, ahol élni szeretett volna. Boldog volt.

Illusztrálta © Siska Szilvia | web | facebook