Fecske László: A boszorkány karácsonya (mese) | MeseLes

Fecske László: A boszorkány karácsonya (mese)

Megjelent: 2017. október 2. Kategória: Fecske László, Hivatásos illusztrátor rajzával, Mese

Boróka, a boszorkány nagy, kopott üstjében kavargatott éppen, amikor hirtelen rátört valami furcsa érzés. Tudta, hogy ünnepnap van, de ő még soha sem ünnepelte a karácsonyt. Minden karácsonyt egyedül szokott tölteni. El is gondolkodott ezen.

− Ezegyszer másként lesz – mondta határozottan. – Elég volt az egyedüllétből! Társaságra vágyom.

Borókán egyre jobban eluralkodott a karácsonyi láz. Nem igazán volt még neki igazi karácsonya, ezért elhatározta, hogy az idén vendégek körében fogja tölteni az ünnepet. Igen ám, de nem tudta, hogyan fogjon hozzá terve megvalósításához. Hogyan is verbuváljon össze egy nagyobb társaságot?

− Az emberek nem fognak önszántukból idejönni – gondolta. – Még akkor sem, ha meghívót küldenék nekik, hiszen félnek a boszorkányoktól.

Nagy fakanalát rátette az üstre, leült nyikorgó hintaszékére és elgondolkodott. A százéves csilláron gubbasztó bagoly és a gerendákon lógó denevérek figyelték, amint Boróka gondolkodik.

− Megvan! – kiáltotta hangosan. – Mi vagyok én? – kérdezte saját magától. – Hát, boszorkány! És mit tud egy boszorkány? Varázsolni! – mondta diadalmasan.

A konyhájában − ami egyben az egész lakását képezte − könyvek után kezdett kutatni.

− Azt hiszem ebben lesz, ami nekem kell − mondta boldogan, miközben egy vaskos lexikont húzott elő egy régi ládából. – Hozzávalók: csapzott macska szőre, varjúnyelv, tavalyi tehén poshadt teje, erősre szőtt pókháló és átszűrt békanyál. Ez mind van itthon – jelentette ki nagy örömmel és azonnal összeöntötte a „kellékeket” egy tiszta üstbe.

A nagy fakanállal belekavart, és előkészített egy tál lekváros fánkot is, amelyet még a délelőtt sütött unalmában. Erre ráöntötte a kotyvasztott szert, és elmondott egy varázsigét:

− Perdülj táncra hosszú fánk, társaságot hozz reánk!

Abban a pillanatban a fánk, mint egy megbűvölt kígyó, kiugrott a tálból, kiszambázott az ajtón és a falut bejárva összeszedett annyi embert, amennyit csak tudott. Utcáról-utcára, házról-házra járt, s minden emberhez eljutván rájuk tekeredett, egy csokorba fonta őket és repítette a meglepődött társaságot a magányos boszorkány házába.

Az emberek először nagyon megijedtek, hogy valami rossz vár majd rájuk, de a kedves banya elmagyarázta, hogyan és miért kerültek mindnyájan az ő kunyhójába.

− Hát, ha már így alakult, ne mondjunk ellent! Mégiscsak egy boszorkány a vendéglátónk – súgta oda a többieknek egy férfi. – Érezzük jól magunkat!

− Egyetértek! – szólalt meg egy asszony. – Én lepókhálózok. Sok itt a pók.

− Én felseprek! – hangoztatta egy kislány. – Nagy itt a kosz.

− Én hordok be egy kis tűzifát! – ajánlotta egy fiatalember. – Kissé hideg van itt.

− Én kerítek egy karácsonyfát! – mondta egy idős úr, és kisietett a közeli erdőbe egy baltával.

Volt aki süteménysütésbe kezdett, volt aki a fenyőfa díszítésébe, volt aki megvarrta a szakadt függönyöket, s olyan is akadt, aki kifésülte Boróka kócos haját.

Estére a ház, Borókával együtt ünnepi díszben pompázott. Boszorkány háza még nem ragyogott így a tisztaságtól. Az emberek az asztal köré ültek, elmondtak egy áldást, majd szépen megvacsoráztak. Vacsora után a társaság táncra perdült a csillogó karácsonyfa körül. Mindenki megtáncoltatta Borókát.

Már éjfél felé járhatott az idő, amikor a vendégek elbúcsúztak. Boróka, aki nagyszerűen érezte magát ezen az estén, köszönetet mondott a vendégeknek, akik feledhetetlen pillanatokat szereztek neki élete első igazi karácsonyán.

 

Értékeld az illusztrációt: 12345 (39 értékelés, átlag: 4,23 out of 5)

 

“Gyermekkorom óta szeretem a meséket. Nagyon sok, különféle mesekönyvet, történetet olvastam fiatalkoromban, amelyek úgy érzem, meghatározóak voltak az életemben. Egy mesének számtalan témája lehet. Jómagam sok mindenből merítek, és igyekszem maradandót alkotni. Sok műfajban írtam már, az irodalom széles skáláján. Emellett számos hobbim is van. Bűvészkedem, fotózok, rajzolok, gyűjtöm a retró dolgokat és videókat szerkesztek, készítek. Kisfecske néven jelen vagyok a youtube-on is, ahová többnyire humor és retró témában szerkesztek videókat. A MeseLes remek lehetőséget ad a szerzők bemutatkozására. Az előző pályázaton felvonuló írók műveit örömmel olvastam, és nagyon sok szép alkotást ismerhettem meg.”

(az író bemutatkozása)