Hepka Judit: Csupaszív Zsófi (mese)

Megjelent: 2019. március 4. Kategória: Hepka Judit, Mese

Nagy nap volt ez a hároméves Váradi Zsófi életében. Ma látogatott el először a Rengeteg oviba, ahol szeptemberben sok kis társa mellett ő is a Süni csoportba fog járni. Zsófi nagyon izgatott volt, hogy megismerkedhet az óvó nénikkel, Polli nénivel és Fanni nénivel, és ő maga választhatja ki a jelét.

A jelét, amely végigkíséri az óvodai éveken, amely ott lesz a szekrényén, a poharán, minden kis ruháján, és ott büszkélkedik majd minden rajzon és gyurmázott figurán, amelyet Zsófi készíteni fog. Vajon mi lesz az? Mi illik hozzá legjobban? Szereti a cicákat, a virágokat, a színes pillangókat, de szívesen választaná jelének akár az epret, a cseresznyét, az almát vagy a körtét is.

Míg ezen gondolkodott, anyukájával lassan megérkeztek az óvodába. A Süni csoport felé tartva összetalálkoztak a folyosón Márti nénivel, a vezető óvó nénivel, aki széles mosollyal üdvözölte őket. Polli és Fanni néni is nagy örömmel köszöntötte Zsófit.

A csoportszobába lépve Zsófinak tátva maradt a szája a sok szép játék láttán. Legszívesebben már rohant is volna, hogy megfésülje azt a szép, hosszú hajú babát, amely hívogatóan nézett rá a játszósarokból. Aztán meglátta a könyvespolcot, amely roskadásig volt a szebbnél szebb tündérmesékkel, állatmesékkel, népmesékkel, s mind arra várt, hogy az óvó nénik felolvassák a süni csoportos gyerekeknek.

Zsófi csaknem megfeledkezett a jelválasztásról. Nem úgy Polli néni, aki odavezette a kislányt egy asztalhoz, amin négy kis papírlapon négy ovis jel várta új gazdáját: egy fagyi, egy lufi, egy alma és egy piros tulipán.

Zsófi teljesen tanácstalan volt, mind a négy jel nagyon tetszett neki.  Végül felvette az almát, mert az volt a kedvenc gyümölcse, minden nap szokott enni egyet uzsonnára. Hú, de a csokifagyi is milyen finom – gondolta a kislány, és kicserélte a cédulákat. Aztán eszébe jutott a múlt heti születésnapja, és az a sok-sok színes lufi, amellyel a szülei és a testvérei ébresztették aznap reggel.

– Ne válogass annyit, Zsófikám! – szólt rá az anyukája, s Zsófi visszatéve a lufit, végre döntött.

– A tulipánt választom.

– Biztos? – mosolygott rá Polli néni, majd miután a kislány igennel felelt, felírta Zsófi neve mellé a választott jelet, a piros tulipánt.

Fanni néni még szeretett volna néhány szót váltani Zsófi anyukájával, ezért leültek egy asztalhoz. Ekkor feltűnt az ajtóban egy másik kislány, ugyanazzal az izgatottsággal az arcán, amit Zsófi is érzett, mikor belépett a csoportszobába.

Dorka is félszegen szorongatta anyukája kezét, de viszonozta Zsófi mosolyát, miközben őket is hasonló szeretettel fogadta a két óvó néni. Majd Fanni néni visszatért hozzájuk, de Zsófi továbbra is Polli néni asztalát figyelte, mert kíváncsi volt, hogy Dorka vajon a fagyit, a lufit, vagy az almát választja jeléül.

Azonban Dorka nagyon elszontyolodott, amikor meglátta a választékot. Anyukája próbálta vigasztalni:

– Semmi baj kislányom! Emlékszel? Otthon beszéltünk róla, hogy nem biztos, hogy az óvodában is az lesz a jeled, mint ami a bölcsődében volt.

– Igen, tudom. Csak annyira szerettem a tulipánt! – mondta Dorka lemondóan. Nagyot sóhajtva lassan nyúlt a lufi felé, amikor egy kicsi kéz megsimította a karját, egy másik kicsi kéz pedig felé nyújtott egy cetlit, rajta egy piros tulipánnal.

– Tessék! Neked adom! – kiáltotta Zsófi kedvesen.

Dorka úgy meglepődött, hogy majdnem elfelejtette megköszönni Zsófi nagylelkűségét. A kislányok anyukái és az óvó nénik meghatottan figyelték Dorkát és Zsófit, aki az óvoda előtt nem járt bölcsődébe, így korábban nem volt még jele, a tulipánhoz pedig még nem kötődött olyan szorosan, mint Dorka.

– Nagyon büszke vagyok rád, kislányom! – nyomott puszit Zsófi homlokára az anyukája.

Polli néni pedig gondolt egyet, ceruzát vett a kezébe és felrajzolt valamit egy papírosra, majd Zsófinak nyújtotta. Egy gyönyörű piros szív volt rajta.

– Nagyon szépen cselekedtél, Zsófi! – dicsérte meg az óvó néni. – Természetesen, ha szeretnéd, továbbra is választhatod a fagyit, a lufit vagy az almát, de egy olyan csupaszív kislányhoz, mint amilyen te vagy, a szívecske illene a legjobban! Mit gondolsz?

Nagy nap volt ez Váradi Zsófi életében. Megismerte leendő óvodáját és az óvó nénijeit, választhatott ugyan jelet, de elfogadta inkább, amit jólelkűsége miatt kapott, és ami a legfontosabb: szerzett egy jó barátot. Mert attól a naptól fogva Zsófi és Dorka elválaszthatatlan játszótársak lettek. Nemcsak az óvodában, hanem azon túl is.

© Vajda-Kovács Ágnes illusztrációja

 

A szerző bemutatkozása:

Gyermekeim, Panna és Gergely inspirálnak meseírásra. Pedagógusként boldoggá tenne, ha minden gyermek számára megismerhetővé válnának a történeteim.