Horváth Eszter: Rőtbunda néni kökényes pitéje (mese)

Megjelent: 2017. október 4. Kategória: Horváth Eszter, Mese

Rőtbunda néni nagyot nyújtózott vastag paplanja alatt, majd minden további lustálkodás helyett fürgén kipattant az ágyából. Megtisztálkodott, felhörpintett egy finom, forró kávét, evett egy darabka foszlós vajas kalácsot, majd villámgyorsan kötényt kötött, hogy mihamarabb munkához láthasson.

Alig várta, hogy tüsténkedhessen, hiszen vasárnap reggel volt, és ha vasárnap reggel volt, akkor az bizony azt jelentette, hogy Rőtbunda néni Kökényes-berek valamennyi lakóját megvendégelte isteni finom, messze földön híres kökényes pitéjével.

Kicsiktől a nagyokig mindenki várja ezeket a vasárnap délutánokat, mikor Rőtbunda néni kandallójának ropogását hallgatva finom teát kortyolgatnak, kökényes pitét majszolnak, miközben vidáman beszélgetnek, tréfálkoznak, megosztják egymással ügyes-bajos dolgaikat. A gyerkőcök Rőtbunda néni csodás, színes képekkel teli képeskönyveit lapozgatják, az asszonyok recepteket cserélgetnek, Bertold, a bagoly Vaksi vakonddal sakkozik (valami érthetetlen módon általában Bertold, a bagoly nyeri ezeket a sakkpartikat), Csőrkoppantó úr pedig elszenderedik a kandalló előtti karosszékben, így Rőtbunda néni óvatosan betakargatja.

Ez így ment már nagyon hosszú idő óta, és Kökényes-berek lakói ki nem hagyták volna ezeket az alkalmakat.

Ezért is érte Rőtbunda nénit villámcsapásként a felismerés, mikor a kamrából előhozott kökénylekváros csuprot szinte teljesen üresen találta. Talán egy-egy kökénylekváros kiflivégre még futotta volna belőle, na de a messze földön híres kökényes pitére már bizonyosan nem.

„Ezt a szégyent! Micsoda balszerencse!” tördelte a kezét Rőtbunda néni. Első kétségbeesését követően aztán megemberelte magát, és felforgatta a házat még egy kis kökénylekvárért. Bekukkantott a kamra leghátsó polcára, lábujjhegyre ágaskodva a konyhakredenc tetejére, de még az ágy alá is, de egy csepp, nem sok, annyi kökénylekvár sem akadt a háznál. Letörten, könnyeit törölgetve rogyott le a kandalló előtti karosszékbe.

„Na, ma délután Csőrkoppantó úr sem fog itt szunyókálni!”  a gondolattól aztán elkeseredett, és szívszaggató sírásba kezdett. Jó hangosakat trombitált hímzett zsebkendőjébe, miközben szemeit törölgette, s hangosan szipogott.

Ezt a hangos szipogást hallotta meg az éppen Rőtbunda néni háza előtt bandukoló Nyulka nyuszi. Óvatosan bekopogtatott, majd belépett:

Rőtbunda néni, csak nincs valami baj? kérdezte barátságosan.

A sírdogáló néni könnyes szemmel nézett fel zsebkendőjéből:

Te vagy az, Nyulka? Bizony baj van, nagy csúfság esett meg velem! Ma el kell halasztanunk a hagyományos teadélutánt! ahogy kimondta, újfent zokogni kezdett.

Nyulka nem vette tréfára a dolgot, pontosan tudta, hogy Rőtbunda néni teadélutánja milyen fontos szerepet játszik Kökényes-berek lakóinak életében. Jó pár répát megevett már élete során, de olyan esetre, hogy vasárnap ne a messze földön híres kökényes pitét majszolja, nem emlékezett.

De hát mi történt? kérdezte aggódva. Tán csak nem vagy beteg, drága Rőtbunda néni?

Nem, de lassacskán belebetegszem ebbe a szégyenbe… trombitált egy jó hangosat a zsebkendőjébe. Gyere, megsúgom, miért búslakodom!

Nyulka kíváncsian hegyezte a fülét, de amit hallott, arra nem számított:

Elf…, elfogy.. elfogyott a kökénylekvár! szipogta Rőtbunda néni, majd pironkodva lesütötte a szemét.

Nyulka maga is megszeppent egy pillanatra, elvégre teljességgel elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyes eset megtörténhessen. Éppen Kökényes-berekben, éppen Rőtbunda néninél… Ez teljes képtelenség!

Ahogy így morfondírozott magában, éppen remek kilátás nyílt Rőtbunda néni ablakából  Kökényes-berek büszkeségére, a Nagy Kökényre! Roskadoztak az ágai az érett, ízletes bogyóktól. A dér már megcsípte őket, szinte mosolyogva hívogatták az arra járókat, gyere, kóstolj meg!

Nyulka nyomban derűsebben látta a világot, ahogy fejében megfogant a megoldás. Egyszeriben felpattant, s kiszáguldott az ajtón, épp csak annyit kiáltott vissza a tanácstalanul pislogó Rőtbunda néninek:

Ne aggódjon egy cseppet sem, mert itt bizony ma teadélután lesz!

Azzal villámgyorsan elszelelt, magára hagyva a semmit sem sejtő nénit.

Kitaláljátok, mit tett Nyulka? Gyorsan körbeszaladt Kökényes-berken, bekopogtatott minden kis házba, hajlékba, odúba és vityillóba, és elmesélte mi történt. Alig ért a mondókája feléig, máris dolgos kis kezek kutattak vesszőkosarak után, apró kis lábak bújtak csizmácskákba, és hamarosan Kökényes-berek apraja és nagyja ott sürgölődött a Nagy Kökény környékén. Szedték az ízletes szemeket, egyik kosár telt a másik után. Nehogy egy darab is kárba vesszen, Bökkenő, a süni hátára gömbölyödve szurkálta fel tüskéire az elguruló kökényszemeket. Nyulka hatalmas ugrásokkal igyekezett a legmagasabban lévő gyümölcsöket is elérni, Bertold, a bagoly elmés beszólásokkal igyekezett fokozni a munkakedvet, Bikkmakk mókus lompos farkán egyensúlyozta a csordultig telt kosarakat, Csőrkoppantó úr pedig maga válogatta ki a legegészségesebb szemeket, hogy csakis a legszebb, legízletesebb gyümölcsökből készüljön el a lekvár.

Mert bizony ez volt Nyulka terve: friss lekvárt készítenek Rőtbunda néni hagyományos kökényes pitéjéhez.

A nagy sürgés-forgás neszei beszűrődtek Rőtbunda néni ablakán, aki álmélkodva nézte, ahogy Bikkmakk a farkán egyensúlyozva hozza egyik megrakott kosarat a másik után, amiket aztán letett a küszöbre. Lassacskán a többiek is csatlakoztak, míg végül ott tüsténkedett mindenki Rőtbunda néni konyhájában: a kicsik a gyümölcsöket pucolták, Bertold, a bagoly fát hozott a tűzre, Nyulka szaporán aprította a kökényszemeket, Bikkmakk mókus mézet hozott a méhektől, hogy igazán mézédes legyen a lekvár, Csőrkoppantó úr hegyes csőrével kavargatta a tűzön rotyogó lekvárt, Bökkenő, a süni pedig lelkesen kóstolgatott és közben nagyokat hümmögött.

És mit tett eközben Rőtbunda néni? Hímzett zsebkendőjével felitatott egy könnycseppet a szeme sarkából – de ezek már örömkönnyek voltak, majd szélsebesen elkezdte dagasztani a pite tésztáját, főzni a teát. Előkészítette a kockás plédjét, hátha Csőrkoppantó úr elszunyókál, és be kell takargatni. Elrendezgette a könyvespolcát, a kicsiknek kikészített néhány különlegesen szép, színes rajzokkal díszített mesekönyvet. Leporolta a sakktáblát, felrázta a vánkosokat, hogy minden tökéletes legyen.

Mikor elérkezett a pillanat, hogy Rőtbunda néni az elkészült lekvárt a pitébe töltötte, mindenkinek a szája széles mosolyra húzódott. Ahogy a sülő sütemény illata belengte a szobát, és bekúszott az orrocskákba, úgy töltötte meg Kökényes-berek lakóinak szívét az öröm.

Azon a vasárnap délutánon különösen ízletes volt Rőtbunda néni messze földön híres kökényes pitéje. Olyannyira, hogy végül még Csőrkoppantó úr sem szenderedett el a kandalló előtti karosszékben.

Értékeld az illusztrációt: 12345 (19 értékelés, átlag: 4,47 out of 5)


Horváth Eszter vagyok, zalaegerszegi óvodapedagógus.
A mesék ismerete és szeretete hivatásomból is fakad, ugyanakkor saját mesék írásával csak nem régóta kezdtem foglalkozni. Szeretném, ha a meséim kedves kis szereplői mosolyt csalnának a gyerekek arcára, és a történetek középpontjában olyan fontos értékek állnának, mint a barátság, az összetartozás, egymás segítése és elfogadása, mindez némi humorral megfűszerezve.” (a szerző)