Kordás Levente: Misi Manó születésnapja (mese)
Poci Maci Nekeresdiben lakott egy kis kunyhóban. A kunyhó épp az erdő mellett volt, amit Poci Maci különösen szeretett. Reggelente mindig a madárcsicsegésre és a homályos kis ablakokon átszűrődő halovány napsugarakra ébredt.
Ez a derűs májusi reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Poci felkelt, felöltözött, megetette a háziállatait, majd ő is megreggelizett. Aztán a konyhában tett-vett, amikor a hűtőn megpillantotta a naptárat.
– Ó, a manóba! Teljesen elfelejtettem, hogy a héten van Misi Manó születésnapja! – bosszankodott Poci.
Misi Manó Nekeresdi legidősebb lakója volt, aki már sok kalandot átélt, és a falubeliek nagy örömére szívesen el is mesélte hihetetlennél hihetetlenebb történeteit.
Szóval Poci kitalálta, hogy másnap felkerekedik, és megkeresi a legeslegjobb ajándékot az idős manó számára. A következő reggelen Poci Maci ébredés után kipattant az ágyból, felkapta az előző nap összecsomagolt hamuban sült pogácsáját, és útnak indult.
– Nekeresdiben nincsen egyetlen jó hely sem, ahol beszerezhetem az ajándékot – gondolta, és elindult az erdő irányába.
Ahogy ment egyre beljebb az erdőben, sorba akadtak bele piros sapkájába a ragacsos pókhálók. Egy ág le is szakította róla a bojtot. Aztán kiért a sűrűből, és egy kis mézeskalácsházikót pillantott meg a keskeny ösvény szélén.
Közelebb ért, és megpillantotta a ház falán a cégért, amelyen egy kis sapka volt látható. Amikor a ház elé érkezett, hangosan felolvasta a kirakat hatalmas ódon betűit:
MENŐ MANÓ SAPKABOLTJA
Benyitott. A boltban csodálatosabbnál csodálatosabb fejfedők voltak mindenfelé. Volt pöttyös, csíkos, tollakkal díszített, de egész egyszerű egyszínű sapka is. Egyszer csak a háta mögül egy magas, vékony hang szólalt meg:
– Mit adhatok? – hangzott a kérdés.
– Hát…én… – habogott Poci, majd megfordult. Egy alacsony kis manólány állt mögötte. – Ajándékot keresek egy barátomnak, meg egy új bojtot a sapkámra.
A lány igyekezett segíteni, ki is választották a legszebb sapkabojtot, de sajnos akárhogy keresett Poci, nem találta meg a tökéletes ajándékot Misi Manó számára. Kifizette a bojtot, és indult tovább. Ment, mendegélt, és mivel már a sok sétától nagyon elfáradt, leült egy hatalmas tölgyfa tövében, és menten elaludt.
Az éjszaka közepén nagy robajra és földrengésre ébredt. A magas tölgy, amelynek tövében lefeküdt, most életre kelt. Poci Maci teljesen megdermedt, mukkani sem tudott.
A tölgy megfordult és mély, búgó hangon így szólt:
– Én vagyok az erdők őre. Ki vagy te, hogy az éjjelt az erdőmben töltöd?
– Poci Maci vagyok! – mondta a maci félve, majd elmesélte mi járatban van.
– Ha válaszolsz három kérdésemre, teljesítem három kívánságodat. Az első:
Mi az:
Fúr-farag, de mégsem ács
kopog, mint a kalapács.
Fák orvosa, doktora,
erdőben az otthona?
Poci rávágta:
– Harkály!
– Helyes! – szólt a tölgy. – Második:
Szemétdombon hetykén állok,virradatkor kiabálok.
– Kakas! – rikkantotta gondolkodás nélkül Poci.
– Ez is jó! Harmadik:
Az erdőket járja, nevét kiabálja.
Kis gondolkodás után Poci így szólt:
– Kakukk!
– Ez is helyes! Mi a három kívánságod? – kérdezte a tölgy, majd felemelte a kis mackót.
– Szeretnék hazajutni, szeretnék egy ajándékot Misi Manó számára, és szeretnék egy csupor mézet, mert már nagyon éhes vagyok!
Ekkor a tölgyfa egy hatalmas buborékot fújt Poci Maci köré. Kis főhősünk a buborékkal szépen lassan felszállt, és egy fuvallat hátán Nekeresdi felé repült.
A buborékból az erdő, a sapkabolt és kis idő után Nekeresdi tárult Poci szeme elé. Aztán a buborék kipukkant. Poci hatalmas sebességgel zuhanni kezdett, de szerencsére a kertben hagyott felhőtrambulin tompította az esést.
Gyorsan beszaladt a kis kunyhójába, hogy átöltözzön a születésnapra.. Az ebédlőasztalon egy csodaszép, háromemeletes torta ált ,,Boldog Szülinapo, Misi!” felirattal.
– Ó ez csodálatos ajándék lesz, remélem örülni fog neki!
Délután a falubeliek megtartották Misi Manó születésnapját. Az ünnepelt rengeteg ajándékot kapott, és mindenki nagyon jól szórakozott, Poci pedig elmesélte nekik kalandját.
Illusztrálta: Addelvelem © Szerdahelyi Fruzsina