Kőszeginé Balogh Erika: Rejtély a cirkuszban (mese)
Zim-züm mester – aki hivatalosan varázsló volt, de szabadidejében gyakran méhészkedett – csak hümmögött. Eme tevékenysége közben még a homlokát is ráncolta, és többször végigsimította a kecskeszakállát.
Határozottan emlékezett, hogy előző este, előadás után a szokott helyre, a sátor kelléktárába tette a varázscilinderét; és bizony most se híre, se hamva. A mester úgy érezte, hogy határozottan aggódik. Egy óra múlva kezdődik az előadás.
– Hát varázsold ide! – mondták neki biztatóan a többiek.
– Az úgy nem megy! – válaszolta Zim-züm. – Csak akkor tudok varázsolni a cilinderrel, ha.itt van. Ráadásul a végtelen sálam is eltűnt vele együtt! Segítsetek megtalálni! – kérlelte őket.
Cikk-cakk, a bohóc azonnal négykézlábra ereszkedett, és körbenézett. Oszi, az oroszlánidomár elsétált Bosziért, az oroszlánért, hátha szagot fog, mint a rendőrkutyák. Fél óra múlva átkutatták az egész sátrat, de a holmikat nem találták sehol. Sőt! Még Boszi sem tudta, mit kellene tennie, csak komótosan poroszkált Oszi nyomában.
Ekkor nagy csörtetéssel, kétségbeesve megérkezett Bakfitty bácsi, aki egyébként mindig mindenre azt mondta, hogy “bakfitty!”, csak éppen most nem.
– Eltűnt az ugrómókusom! Este még a kosarában szundított, de most nincs sehol! –hadarta egy szuszra.
– Akkor vagy a cilinder tüntette el a mókust, vagy a mókus a cilindert! – néztek össze a többiek. Mindenesetre ma egyikőjük sem lép fel. Eddig legalábbis úgy fest a dolog.
– Egyébként a leghátsó sátorcöveken lobog a sálad! Jobban mondva az egyik vége, mert a másikat nem láttam – bökte oda Bakfitty.
Több se kellett a társulatnak, szaladtak a sátor végéhez. Aztán követve a végtelen sálat, elérkeztek a cirkusz mögötti bükkerdőbe. Mentek-mendegéltek, páfrányokon, csipkebokrokon át, a kispatak mentén egészen az erdő mélyébe. A sál tekeredett, csavarodott, aztán csavarodott, tekeredett; mígnem felemelkedett a földtől, és felfelé vette az irányt a legmagasabb bükkfa ágai közé.
Zim-züm mester füttyentett egyet, Bakfitty bácsi pedig ámulva meregette a szemét a törzs mentén egyre feljebb, s azt mondta:
– E-e-ez nem bakfitty!
Mire felocsúdtak, Cikk-cakk már nevével ellentétben nyílegyenesen mászott a csúcs felé, majd néhány pillanat múlva vissza is érkezett, de üres kézzel.
Mindannyian kérdőn néztek rá.
– Megtaláltam a keresett varázsszerszámot! – suttogta mosolyogva a bohóc. Azután megköszörülte a torkát, és folytatta. – Csakhogy egy kis gond van vele!
Zim-züm mesternek a szemöldöke hirtelen a homlokáig csúszott.
– Foglalt! – érzékenyült el Cikk-cakk. – Teljes mértékben! Négy apró ugrómókus szundít benne összegömbölyödve az anyukájukkal.
A következő hetekben a két cirkuszi tag varázscilinder és ugrómókus híján új műsorszámmal lépett fel, majd egy-két hónap múlva országot, világot bejárta a kerekeket pörgető, labdákkal zsonglőrködő négy tündéri ugrómókuskölyök híre.
© Trenka Zsófia illusztrációja
Bemutatkozás:
Kőszeginé Balogh Erika vagyok, hivatásomat tekintve német nyelvtanár. Amióta írni tudok, foglalkozom mese- és versírással. A gyermekeim is szeretik, hogy újabb és újabb alkotások születnek meg a kezem alatt, így mesélnem nekem az ágy szélén is csak fejből szabad!