Nagy Eszter: Pannika világgá megy (mese)
A mese meghallgatható itt. Elmondja Mészáros Andrea:
Balla Panna a gombáknál is gyorsabban nőtt. Úgy tűnt, hogy ha ilyen ütemben növekszik tovább, akkor még a nővérénél, Katicánál is nagyobb lesz. Ám Katica is cseperedett szépen, és ezért egyre többet vigyázhatott a kistestvérére.
Egyszer, mikor a boltból sétáltak hazafelé, a poros úton Pannika le-lemaradozott. Katica mérgelődve sürgette őt:
– Panka, igyekezz már! Mit kullogsz ott hátul?
– Cemmit! – jött a válasz hátulról.
– Mit keresel ott a bokorban?
– Mackát!
Pannika ugyan nem mindig volt érthető, mert hát igencsak selypített, de Katica ezt a szavát már jól ismerte. Ugyanis a kis Balla Panna igen határozott egyéniség volt a maga 3 évével. Így, mikor egyszer kitalálta, hogy márpedig ő macskát akar, hát nem is lehetett a szándékától eltéríteni.
Nővére csak legyintett, hisz tudta jól, hogy az ő portájukon nem lesz macska, mert a szüleik úgysem engedik. Na meg a cica sem a bokorban terem…
– Macka! – kiáltott fel hirtelen Pannika – és lám, úgy tűnt, a cicák mégis a bokorban teremnek!
Két husis kis kezében már ott is szorongatta nyakánál fogva a szerencsétlen jószágot. Katica odaugrott és igyekezett kimenteni a fuldokló kiscicát a szoros ölelésből. Alaposan végigmérte tekintetével a csapzott macskát. Kicsi volt, szinte csont és bőr. Szőre borzas és égnek álló. Nyávogó egérhangjából ítélve nagyon picinyke volt még.
Bármilyen kis csúnyácska volt, Pannikának a világot jelentette, így hát hazavitte. Katica tudta jól, hogy ez az állat úgy sem lakhat náluk, de mivel kishúga csökönyös volt, mint a szamár, rábízta szüleikre a nevelés e részét.
Édesanyjuk mikor meglátta a „szerzeményt”, szinte elsápadt. Aztán elvörösödött a dühtől, aztán meg visszanyerte eredeti színét, ahogy a kis Pannika csillogó szemeiben meglátta azt a mérhetetlen boldogságot.
– Na jó, legyen… de ha odapiszkít a szőnyegre, ti takarítjátok fel!
Na, erre Katica arca sápadt meg vörösödött el, talán még lilult is! Neki semmi köze ehhez a macska-ügyhöz, nem is akarta hazahozni, mégis ő takarítson majd utána?
Még egy nap sem telt el, amikor a kiscicus bizony jól odapiszkolt a konyha kövére… Pannika tudta , mi a dolga, fogta a seprűt , a lapátot meg a felmosót és feltakarította a macskapiszkot. Mivel nem volt túl gyakorlott a dologban, így igazából csak jól szétkente az egészet. Aztán fogott egy papírt, és kitörölte a macska hátsóját is, hiszen fontos az alapos munka!
Édesanyjuk éktelen haragra gerjedt a látványtól, és persze Katicának kellett összetakarítani, mivel együtt vitték haza a kismacskát.
Katica igen mérges volt kishúgára, így aztán délután mikor barátnője, Julcsa átment hozzájuk kicsit játszani, nem engedte, hogy Pannika ott lődörögjön körülöttük. Dühösen rászólt, ha csak a közelükbe is ment. Így hát szegény kis Panna ment a maga dolgára. Egyszer aztán a nagy játszás közepette Julcsa észrevette, hogy Pannika nincs az udvaron, se a házban, se sehol. Egyszerűen eltűnt a portáról. Katica kétségbeesve kereste, de sehol sem találta őt. Sírástól fuldokolva mondta:
– Jaj, szegény Pannika! Biztos nagyon bánatos volt, hogy ráveszekedtem, és most világgá ment!
Julcsa próbálta vigasztalni kis barátnőjét, de ami igaz az igaz, tényleg csúnyán viselkedett a testvérével. Egyszer aztán gyerekkacajra lett figyelmes. Nagyon egyedi, gurgulázó nevetés volt ez, olyan, mint amikor a kis Panni kuncog valamin. Elindultak a hang irányába, és láss csodát, a szomszéd kertjében meglátták a kis Panni fürtös fejecskéjét. Épp a szomszéd Mari néni kiskacsáival játszott lelkesen. Katica megkönnyebbülten felsóhajtott. Odaszaladt kistestvéréhez és szorosan megölelte őt.
– Pannika, megijesztettél! szó nélkül elmentél otthonról!
A kicsi lány szorosan hozzábújt nővéréhez, majd selypítve mondta:
– Bocánat! Ceretlek! Elvihetek egy kiszkacát?
Hát persze hogy elvihette… Katica még azt sem bánta, ha utána neki kell majd a kacsáról gondoskodni, annyira örült, hogy nem ment világgá a kistestvére.
© Nagy Eszter (az író) illusztrációja
“Három gyermek édesanyjaként kezdtem verseket, meséket írni. Legújabb kötetem “A barátság” címmel jelent meg, melyben ez a történet is megtalálható. Facebook oldalam: Nagy Eszter mesevilága.”
(a szerző bemutatkozása)