Nagyné dr. Rácz Edina: Az állatkert lakóinak utazása (mese)

Megjelent: 2019. február 8. Kategória: Mese, Nagyné dr. Rácz Edina

Az állatok a szokásos napi teendőiket végezték, már túl voltak a reggelin is, amikor Csoki, a pingvin is nagy nehezen fölkelt.

– Nagyon meleg van ma is, már nem bírom ezt a hőséget – zsörtölődött Csoki, és közben hozzádörgölőzött az ágya mellé tett jégtömbhöz.

– Meleg? – szólt közbe Dromi, a teve a szomszédból. – Nekem fáznak a lábaim ebben a hidegben, remélem, hamar itt lesz a nyár, és jó sokáig tart majd!

Füli, a kisróka hallotta a beszélgetést, és elgondolkozott. Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazon a sem túl meleg, sem túl hideg tavaszi napon Dromi fázik, Csokinak meg melege van? Meg is kérdezte gyorsan Papagit, az öreg papagájt, aki már sok állattal beszélgetett és nagyon bölcs volt, hogy miért van ez?

Papagi elmesélte Fülinek, hogy Csokit, a pingvint a Déli Sarkról hozták ide az állatkertbe, ahol hozzászokott a hideghez, ezért van itt melege. Dromi Afrikából került az állatkertbe, ahol sokkal melegebb van, mint itt és mivel hozzászokott a meleghez, ezért fázik az állatkertben. Ahogy Papagi mesélt Fülinek, Plüsi, a hópárduckölyök is megérkezett, és ámultan hallgatta Papagit. Plüsi kíváncsi volt, hogy vajon ő honnan érkezett. Miközben ezen morfondírozott, remek ötlete támadt:

– Papagi! Meséld el nekem is, hogy honnan érkeztem, és vigyél is el oda engem! – kiáltott fel Plüsi.

Csoki, Dromi és Füli meglepetten néztek Plüsire, de ők is szívesen vállalkoztak volna egy ilyen utazásra. Papagi gondolkozott egy kicsit.

– Sok madárbarátom van, vajon ki tudna elrepíteni minket a nagyvilágba? – morfondírozott. – Végülis a darumadarak elég nagyok, ők könnyedén elrepíthetnek minket a Föld bármely tájára! – kiáltott föl Papagi.

Nem sok kellett hozzá, és már úton is voltak. Elől szállt Papagi, az öreg papagáj, és mutatta az utat. Őt követte Csoki, a pingvin, Plüsi , a hópárduc kölyök, Dromi, a teve és Füli, a rókakölyök. Az első állomás – Ázsia magas hegyei között – Plüsi szülőföldje volt.

Leszállás után Plüsi boldogan kezdett el ugrálni a kopár sziklákon.

– Végre nincs melegem! És milyen finom, tiszta itt a levegő! – lelkendezett.

A többiek érdeklődve néztek körbe. Dromi továbbra is fázott, de kíváncsian kóstolgatta a mezőn a finomabbnál-finomabb fűféléket. Papagi elmesélte, hogy Plüsinek azért van vastag bundája, hogy a hűvösebb időben se fázzon meg. Az állatok felfedezték a hegyek kopár szikláit, a zöldellő mezőket, a tiszta vizű forrásokat, és közösen megállapították, hogy nagyon szép hely Plüsi hazája. Találkoztak az itt élő állatokkal is – a vaddisznóval, a pödrött szarvú kecskével –, és útbaigazítást kaptak Dromi szülőföldje, Afrika felé.

Miután Dromi jóllakott, el is indultak Afrikába. Ahogy közeledtek Afrika felé, egyre melegebb lett. Plüsinek és Csokinak kibírhatatlan volt ez a hőség, ezért leszállás után azonnal árnyékba akartak vonulni, de ekkor jött az első meglepetés!

– Hol vagyunk? Hát itt nincs egyetlen fa sem! – csodálkozott Plüsi.

– A sivatagban vagyunk – felelte Papagi.

– Igen, a sivatagban, a végtelen homok birodalmában! – lelkendezett Dromi, aki önfeledten fürdőzött a tengernyi homokban.

Aztán jött a következő meglepetés. Plüsi és Csoki a nagy hőségben megszomjazott, és inni szerettek volna egy kis vizet.

– De hát itt hol van víz? Itt nincs forrás, amiből lehetne inni! – nézett körbe kétségbeesetten Csoki a homoktengerben.

– Szomjas vagyok – siránkozott Plüsi, aki már alig kapott levegőt a vastag bundájában.

Papagi megnyugtatta Plüsit és Csokit, hogy a sivatagban vannak oázisok, és ott van víz. Dromi azonnal el is indult, hogy vizet hozzon a társainak. Plüsi, Csoki és Füli furcsállták, hogy ilyen körülmények között hogyan érezheti jól magát itt Dromi? Itt a vízért és az ennivalóért nagyon sokat kell gyalogolni a hőségben és a homokban. Papagi elmondta a többieknek, hogy Dromi akár száz liter vizet is meg tud inni egyszerre, és a táplálékot a púpjában tárolja, ezért ő nagyon sokáig kibírja éhen és szomjan.

Dromi közben visszaérkezett az oázisból, és hozott mindenkinek vizet és déligyümölcsöket. Az uzsonna után tovább is indultak Csoki hazájába, a Déli Sarkra.

Már órák óta repültek az óceán felett, amikor egyszer csak megpillantottak egy nagy fehérséget az óceán kék vizében.

– Az a fehérség a Déli Sark – kiáltotta hátra Papagi a többieknek. – hamarosan megérkezünk!

– tt sincs egy fa sem, mint a sivatagban, de legalább nincs olyan hőség – jegyezte meg Plüsi.

– Itt dermesztő hideg van – állapította meg Füli.

Dromi majdnem megfagyott, már beszélni sem tudott, annyira vacogtak a fogai. Csoki viszont nagyon élvezte a havat, csúszkált a jégen, hógolyózott Plüsivel, és úszkált a jeges vizű óceánban. Papagi közben elmesélte, hogy Csoki otthona az örök jég birodalma. itt mindig annyira hideg van, hogy soha nem olvad el a hó. Mivel mindig tél van, ezért nincsenek fák, növények, nincs olyan erdő, mező, mint Plüsi hazájában, ezért csak olyan állatok tudnak itt megélni, akik az óceánból táplálkoznak, például a fókák.

Csokin kívül mindenki nagyon fázott, ezért rövidesen tovább indultak Papagi hazájába, az Amazonas esőerdőbe. Ismét nagyon hosszú utat tettek meg és amikor megérkeztek, hatalmas ricsaj fogadta őket.

– Itt rengeteg madárfaj lakik, akik nagyon zajosan élik a mindennapjaikat, de ne ijedjetek meg tőlük, nem bántanak senkit. Azonban a kígyókkal nagyon vigyázzatok, mert veszélyesek! – tájékoztatott mindenkit Papagi.

– Itt is vannak kígyók? Az állatkertben is félek tőlük, én nem szállok le a darumadárról – közölte Füli.

Csokinak és Plüsinek persze megint melege volt, de azért elindultak Papagival szétnézni az esőerdőben. Dromi nem tudott a többiekkel tartani, mert a dzsungelben folyton beleakadt a lelógó indákba, és megbotlott a sokféle aljnövényzetben, ezért Fülivel – aki még mindig a darumadáron üldögélt – a tisztáson maradt.

Papagi, Csoki és Plüsi rengeteg színpompás papagájt, kolibrit és gyönyörű élénk színű virágokat láttak. Meglepődve tapasztalták, hogy mennyi különböző állat és növény él itt az esőerdőben. Persze a szokásos napi zivatart sem úszták meg, ezért bőrig ázva siettek vissza a tisztásra a többiekhez.

A séta után elindult hazafelé a kis csapat, hogy még vacsora előtt az állatkertbe érjenek. Rengeteg élményben volt részük, ezért amikor hazaértek, rögtön elkezdték mesélni a többi állatnak, hogy milyen érdekességeket láttak. A nagy beszélgetések közepette egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy Füli félrevonult a többiektől, és sírásban tört ki.

– Mi a baj? – kérdezte Fülit Plüsi.

– Mindenki látta a hazáját, csak oda nem mentünk el, ahonnan én származom – szipogott Füli.

Papagi mosolygott a szakálla alatt és így szólt:

– Gyere ide, te kis buta rókakölyök. A te hazád ott van, ahol nincs folyton nyár, vagy folyton tél. Négy évszak váltakozik, tavasz, nyár, ősz és tél, ezért a nyár örömeit – például a strandolást – és a tél örömeit – például a szánkózást – is lehet élvezni.

– De hát itt az állatkertben is ilyen az idő! – kiáltott fel Füli. – Akkor az én hazám itt van, ahol az állatkertünk van? – nézett kérdőn Papagira.

– Igen, Füli – válaszolt Papagi. – Tulajdonképpen Dromi, Plüsi, Csoki és én is a te hazádban vendégeskedünk. Ezért van az, hogy Csokinak melege van, Dromi pedig fázik egy sem túl meleg, sem túl hideg tavaszi napon.

Füli megnyugodott, és nagyot ásított. A többiek már lefeküdtek. Mindannyian az utazás élményeire gondoltak és mivel nagyon kimerültek, hamar elnyomta őket az álom …

 

Bemutatkozás:
A gyerekeim születésekor kezdtem meséket írni, mert szerettem volna olyan történeteket olvasni Nekik esténként, amelyek mesék, de egyben tartalmaznak valami mélyebb mondanivalót, valami „többet” is. Ez a „több” lehet az érzelmek megismerésétől a földrajzi ismeretek bővítéséig bármi. Mindezekre tekintettel úgy írtam meg a meséimet, hogy tartalmazzák ezt a „pluszt” és ezáltal alkalmasak legyenek a 3-4 éves gyerekek mesés formában történő tanítására.