Bódai-Soós Judit: Andris és Asztra (mese)

Az illusztráció a szerző nyereménye, a Tündérrózsa Kézműves Műhely alkotása

Amikor a téli esték sötétsége egyre nagyobb és nagyobb falatokat harap le a nappalokból, mi mást is tehetne a gyermek, mint hogy anyja ölébe kucorodik és mesét hallgat? Andris is éppen ezt tette a hideg, decemberi estéken. Édesanyja meséi varázslatos világokba repítették a kisfiút, olyan helyekre, ahol hírből sem ismerték azt a kínzó szegénységet, amelyben ők éltek. Tovább olvasom...

Read More

Gulya István: Az unatkozó papucs (mese)

© Feles Krisztina illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cipész. Ennek a cipésznek annyi cipője sorakozott a boltjában, mint a tengerben a vízcsepp, tán még attól is eggyel több. Termett ott mindenféle lábbeli: délceg utcai cipő, fényes báli cipő, erős tornacipő, együgyű mamusz és papucs. Hevertek a polco­kon csendben és nézdegélték az embereket. Igen jól szórakoztak, igyekeztek kitalálni, melyik vevő­nek melyik cipőre lenne szüksége. Hanem akadt köztük egy rojtos papucs. Az aztán folyton csak unatkozott. Álmosan kókadt a legnagyobb szekrény tetején, egyik talpáról a másikra dőlt. Sehogy sem találta dolgát. Tovább olvasom...

Read More

Dér Adrienn: Csillagkalózok (mese)

Töpörödöttláb kapitány az éjszakai égbolt csillagvizein hajózott társával, Kockakutyával. Kockakutya nem csak a nevében volt kocka formájú, hanem azért is, mert a kapitány csak úgy tudta megnyírni, ha ráhelyezett egy rácsos dobozt, és körbevágta a kutya szőrét. Máskülönben csupán egy szőrlabda lett volna, és ki tudja, talán még a fedélzetről is legurult volna. Tovább olvasom...

Read More