Pelesz Alexandra: A pillangó, a katicabogár és a krumplibogár (mese)

Megjelent: 2019. január 1. Kategória: Mese, Pelesz Alexandra

A játszótér százszorszépekkel borított gyepszőnyegébe bújva a három jó barát, Pillangó, Katica és Krumplibogár csendesen beszélgettek. Tervezgették az előttük álló csodaszép, nyári napot, gondolkoztak, mivel töltsék majd a kellemesen meleg perceket.

– Én ma csak repkedni fogok egyik virágról a másikra – mondta csilingelő hangján Pillangó, miközben gyönyörű, színpompás szárnyait kitárta, és kecsesen meg-meglibbentette őket.

Katica és Krumplibogár ámulva nézték, milyen szépséges a barátjuk.

– Annyira tetszik a szárnyad! – mondta őszintén Katica. – Biztosan megint sok kisgyermek fogja megcsodálni, amikor elreppensz mellettük!

– Tényleg nagyon szép vagy – bókolt kissé szomorkásan Krumplibogár is. – És te is, Katica – fordult másik barátja felé. – Biztosan téged is nagyon sok gyerek fog örömmel a tenyerébe engedni. Mindig boldoggá teszed őket, ha egy kicsit rájuk mászol, szeretik számlálgatni a pöttyeidet.

– Reméljük, sokan jönnek ma délután játszani! Tényleg jó érzés, amikor dicsérgetnek minket! – csilingelte Pillangó, és hogy még inkább ámulatba ejtse barátait, libbent egy kört felettük. Szárnyai csak úgy csillogtak az őket simogató napfénytől.

Krumplibogár szomorúan nézte, ahogy Katica is csatlakozott hozzá, és együtt légtáncot jártak a százszorszépek felett.

– Nekem majd megint minden gyerek csak azt kiáltja, amikor meglát: Fúj, egy krumplibogár! Tapossuk el! Olyan csúnya! – fakadt ki elkeseredve.

Pillangó és Katica leszálltak mellé, apró lábaikkal megsimogatták, de nem igazán tudtak neki semmi vigasztalót mondani, ugyanis a gyerekek Krumplibogarat tényleg mindig csak bántani akarták.

Elérkezett a délután, a játszótér megtelt futkosó, sikongatva játszó kisgyerekekkel. Voltak köztük kisebbek és nagyobbak, soványak és ducibbak, pirospozsgásak és szeplősök, szőkék és barnák, de egyvalami közös volt bennük: önfeledten szórakoztak a mászókákon, a csúszdán, a hintában, a homokozóban.

Pillangó hamar nekiindult, magasra röppent, szárnyaival kecsesen csapkodott, ahogy elreppent a gyereksereg feje fölött, aztán egyre bátrabb és bátrabb lett, lejjebb ereszkedett, körültáncolta a nevetgélő gyermekarcokat, közben megpihent néha egy szál virágon. Hamarosan Katica is csatlakozott hozzá, repkedett, táncot lejtett, aztán hol egy kislány kézfejére szállt rá, hol egy kisfiú tenyerébe röppent bele. Csak Krumplibogár bóklászott szomorúan a fűszálak tövében, ő annak örült, ha nem vette észre senki. Úgyis csak bajba került volna.

Hirtelen hangos jajveszékelést hallott, felismerte Pillangó csilingelő hangját és Katica kiáltásait is.

– Segítség, segítség! – sikongatott Pillangó.

– Jaj, most mi lesz velünk? Hogy jutunk ki innen? – sírt hangosan Katica.

Krumplibogár gyorsan felmászott egy sárga gyermekláncfűre, hogy jobban lásson, és körülnézett.

A homokozó szélén meglátott két fiút, akik a kezükben tartottak egy átlátszó poharat, a pohárban pedig ott vergődött Pillangó és Katica.

– Nézd, Jancsi, milyen szép ez a pillangó! Hazaviszem magammal, hogy otthon is nézegethessem! – mondta az egyik fiú.

– Én meg elviszem a katicabogarat. Olyan aranyos! És nézd csak, tényleg hét pötty van a szárnyain! – kiáltotta a másik.

Közelebb hajoltak a pohárhoz, bámulták a két vergődő rovart, aztán lefordították a poharat fejjel lefelé a deszkára, amin ültek, és hangosan kurjongatva elrohantak a csúszda irányába.

Krumplibogár szaporán szedte a lábait, jobbra-balra kerülgette a fűszálakat, keresztülmászott egy jókora vakondtúráson, aztán már kapaszkodott is fel a homokozó szélére. Pár perc múlva már ott csücsült a deszkalapon, a lefelé fordított pohár mellett, amelyben két barátja sírdogált.

– Hé, Katica, Pillangó, itt vagyok, ne féljetek! Segítek! – kiáltott nekik, azzal neki is veselkedett a pohárnak, ami lassan-lassan elindult a homokozó széle felé. Katicáék elképedve nézték kis barátjukat, aki minden erejét és bátorságát összeszedve küzdött azért, hogy megmentse őket. Csak tolta és tolta a poharat, milliméterről milliméterre, míg egyszer csak hopp! Leesett a deszkalap széléről, Katica és Pillangó pedig boldogan röppent a magasba.

Krumplibogár visszamászott a biztonságot nyújtó fűszálak közé, nem akarta, hogy a gyerekek észrevegyék. Fáradtan mászott be egy levél alá, és alig várta, hogy a játszótér kiürüljön. Hirtelen Pillangóék röppentek oda mellé, és azt sem tudták, hogy dicsérgessék hős barátjukat.

– Hogy te milyen erős vagy! – kiáltotta Katica elképedve.

– És milyen bátor! Kibújtál a fűből, hogy megments minket! – ámuldozott Pillangó is.

– Te vagy a legtökéletesebb barát, akit csak kívánhatunk magunknak! – harsogták egyszerre.

Krumplibogár pedig boldog volt, végre, úgy igazán boldog, mert ma rájött, hogy ha nem is ő a legszebb a világon, őt is lehet szeretni, és ő is tud olyat cselekedni, amitől különlegessé válik.

 

© Forró Margit illusztrációja