Pintér Ágnes: A levegő (mese)

Megjelent: 2019. november 21. Kategória: Mese, Pintér Ágnes

Manófalvi Marci és húga, Luca minden reggel együtt mennek az Erdei iskolába. Manófalvi Marci negyedikes, míg Luca első osztályos tanuló. Egy darabon, pontosabban az oviig, velük megy Emma mókus is.

Emma okos kis óvodás, nagyon szereti hallgatni a „nagyok” beszélgetését.

A minap az élőlényekről beszélgettek, s mivel Emma nem tudta, mik azok az é-lő-lő-lő-lé-nyek, rákérdezett. Manófalvi Marci ránézett a csöppségre, s egyből a pöttyös labdáról, s más ovis dolgokról kezdett el vele beszélgetni.

Emma Mókust ez nagyon bosszantotta, az oviban sokszor elismételte: é-lő-lé-nyek, hogy el ne felejtse. S az oviból hazatérve meg is kérdezte Mókus Mamát, hogy mik azok az élőlények. Mókus Mama elmondta: élőlényeknek nevezzük az embereket, az állatokat és a növényeket. Emma nagyon örült, hogy ezt is tudja.

De most már okosabb volt: Ha Manófalvi Marci és Luca beszélgettek, nem szólt bele a beszélgetésbe, csak ha barátnője, Luca kérte. Így nagyon sok okosat megtanult Manófalvi Marcitól.

Egy szép reggel Marci, Luca és Emma mókus együtt sétált az iskolába, óvodába.

– Milyen jó friss a levegő! Szagolj csak bele! – mondta Manófalvi Marci kishúgának.

Luca mély lélegzetet vett, s vele együtt Emma is.

– Én nem érzek semmi illatot, de ha lehajolok, a málna illatát – eközben megnyalta a szája szélét – nagyon is érzem. S a büdös borz – most pedig az orrát fogta be Luca és Emma is – szagát azt érzem. A levegőnek nincs szaga.

– Ezt nagyon jól látod – szólt Marci. – Úgy mondjuk, a levegő szagtalan.

– Látom? – csodálkozott el Luca. – Dehogy látom! A levegőt nem látjuk!

– Igazad van, Luca, valóban, a levegőnek nincs színe sem, színtelen.

– Színtelen, szagtalan.

– Akárcsak a víz! De azt látom! Miért? – csodálkozott el Luca, és vele együtt mókus Emma is.

– A víz folyadék, a levegő viszont légnemű – válaszolt Marci.

– Lég-ne-mű? Lég-ne-mű! Lég-nemű! – mondd velem, Emma!

S a két kislány együtt mondta, mondogatta, ízlelgette az új szót: légnemű.

– Igen – mondta az okos és bölcs Marci. – Úgy is mondhatjuk: a levegő légnemű halmazállapotú anyag.

Na, erre Luca szeme kikerekedett:

– Halamaz micsoda?

– Nem halamaz, hanem halmaz. S nem micsoda, hanem állapotú, halmazállapotú.

– Hal-maz-ál-la-po-tú! – mondogatta Luca, s vele együtt Emma mókus is.

A kislányok nagyon boldogok voltak, hogy két új szót is tanultak. Luca össze is foglalta a hallottakat:

– A levegő színtelen, szagtalan, légnemű hala… halmaz-álla-po…tú anyag!

Marci helyeslően bólintott, Emma pedig repesett a boldogságtól.

– De… – szólalt meg Luca.

– Igen? – nézett húgára Marci.

– Csak azt nem értem, hogy ha nem látjuk, nem érezzük a levegőt, akkor mi szükség van rá?

Emma mókus kíváncsian fordult Marci felé, azt hitte, erre már ő sem tud válaszolni.

– A levegő nagyon fontos az élőlények számára – kezdte Marci.

Emma rettentően boldog volt, hogy ő is tudta: az élőlények az emberek, az állatok és a növények összefoglaló neve.

– Miért? – kérdezte kíváncsian Luca.

Marci felkacagott. Luca kissé sértődötten nézett bátyjára.

– Fogd be a szád az egyik kezeddel, a másikkal pedig az orrod – mondta.

Luca és természetesen Emma is így tett. Egy idő után mindketten elengedték az orrukat, szájukat.

– Brr – mondta Luca. – Nem kapok levegőt, nem tudok lélegezni!

– Igen – mondta Marci mosolyogva –, a levegő az élőlények légzéséhez szükséges.

Luca újra elkezdte sorolni a sok tudnivalót, mielőtt még elfelejti:

– A levegő színtelen, szagtalan… Marci! Nézd! – kiáltott fel hirtelen. – Az autó! Az autó kipufogójából szürke levegő száll! Akkor mégis van színe!

– Nem, Luca, az nem levegő, hanem füst. Sajnos az autók, a házak és a gyárak kéményei, de még a pipázó emberek is mind szennyezik a levegőt. S ez káros.

– Még jó, hogy csak a levegőnek, s nekünk nem.

– Ezt nem jól látod, Luca, a levegőt belélegezzük, így ránk nézve is káros. Káros az élőlények egészségére.

Luca szomorúan nézett maga elé.

– Nem lehetne gyártani valamit, ami elnyeli ezt a sok füstöt? – kérdezte végül.

Marci ismét mosolygott.

– A fák az út szélén erre valók. Ők nagyon sokat tesznek a mi egészségünkért. Elnyelik a rossz, szennyezett levegőt, és frissel ajándékoznak meg minket.

Emma mókus rettentően büszke volt, mert ő is egy fában lakott, akkor az ő otthona is egy ilyen fantasztikus élőlény!

– No, Luca – szólalt meg Marci –, el tudod-e mondani, amit ma hallottál?

– Igen, igen, ha Emma is segít!

A két kislány egy kis segítséggel, bátorítással el is mondta:

– A levegő színtelen, szagtalan, légnemű halmazállapotú anyag. A levegőre szükségük van az élőlényeknek. A légzéshez. A levegőbe kerülő szennyeződések károsítják a levegőt, így az élőlények egészségét is.

– Nagyon ügyesek vagytok! Ma is sokat okosodtatok.

Emma ekkor elérkezett a céljához, az ovijába. Már alig várta, hogy elmesélhesse barátjának, Sün Csabinak a ma tanultakat, de közben már azon is járt az agya, hogy vajon dió vagy makk lesz-e a reggeli.

A szerző saját készítésű textilképe. További alkotásait nézd meg a Mesés babaszobák oldalon!

 

Ez a mese a környezetvédelmi és fenntarthatósági pályázatunkon a Jólétre Nevelés Egyesület felajánlásának köszönhetően mesekönyvet nyert.