Rajcsány András: Nagyi és a televízió (mese)
Az alábbi mese a vecsési Bálint Ágnes Mesefesztivál pályázatának egyik díjnyertes meséje.
Írta: Rajcsány András, 10 éves tanuló.
Egyszer volt, hol nem volt, még a zöld mezőkön is túl, volt egy tanya. Ezen a tanyán lakott egy nagymama az unokájával. Az unokát Andrásnak hívták, Nagymamát pedig röviden Nagyinak. Volt nekik hat szép kecskéjük: Cili, Füli, Rozi, Mici, Muki és Vili. Volt még hat kutyájuk is: Vénusz, Léna, Lavina, Maci, Herceg és Táltos. A tanyától nem messze volt az országút, ahol rengeteg szekér, lovas kocsi és néhány gépjármű jött-ment.
Nagymamának rengeteg fája volt, így – ha itt volt az ideje –, rengeteg falevél hullott le.
Napsütéses napokon álltalában kint volt mindenki a réten, s mindenki mást csinált. A kecskék legeltek, a kutyák szaladgáltak, András fürdött egy buborékos tóban, Nagyi pedig virágot szedett. Egyik nap eljött Alex, az unoka unokatestvére. Alex nem szeretett a tanyán lenni, ő ugyanis egy városban lakott, ahol volt villany, televízió, számítógép, s ahol több gépjármű közlekedett. Nagyinál nem volt sem tévé, sem számítógép. Csak egy régi gramofon állt a kisasztalnak nevezett ládán. Ezen kívül csak magyar kártyázni és szókirakózni lehetett, mint általában a nagymamáknál.
Alex így szólt, mikor egy hideg, csillagporos, téli estén az anyukája elfurikázta Nagyihoz:
– Jaj, anyu, olyan unalmas annál a banyánál, és még csokija sincs!
Alex anyukája mérgelődött:
– Tiszteld meg a Nagypapád testvérét azzal, hogy hetente egyszer elmész. – Majd kis szünet után hozzátette: – És az unokatestvéreddel is kell néha játszanod.
– De anyu, van még tizenkettő unokatesóm, miért pont egy olyannal kell játszanom, aki azt sem tudja mi az a laptop, a Minecraft, a MesterMc, a Terrária, és még sok mást?
– Ezek csak időpocsékoló, buta játékok, amelyek erőszakra tanítják a gyerekeket.
– De…
– Elég! – kiáltott Alex anyukája, mert megérkeztek.
– Ha annyira örülsz nekik, akkor miért nem ülsz le beszélgetni? – kérdezte Alex.
– Mert a vénlánynak nincs kávéfőzője sem – mormogott Alex anyukája.
Alex vissza akart vágni, de anyukája kilökte az autóból és elhajtott. Alex nézte a távolodó autót, amíg el nem tűnt a szeme elől. Nagyi, arcán titokzatos mosollyal jött ki fogadni Alexet, és bejelentette, hogy van egy meglepetése. Azt mondta, elcserélt egy fazekat szitára, a szitát elcserélte vödörre, a vödröt elcserélte kacsára, a kacsát libára, a libát disznóra, a disznót tehénre, a tehenet kiscsikóra, és a kiscsikó árából vett egy kép- és hangvetítő kockát.
Alex kérdezte:
– Csak nem egy tévéről van szó?
Mire Nagyi azt mondta:
– De igen.
Alex ekkor szóvá tette, hogy a tévéhez áram kell, az áramot pedig be kell kötni dróttal. Nagyi kijelentette, hogy András éppen most fejezi be az áram bekötését. Alex hátrament, és elfintorodott, amikor azt látta, hogy András a ház téglái között vezet át egy tekercs kerítésdrótot. A drót vége szigetelőszalaggal volt a tévéhez ragasztva.
Alex elmagyarázta, hogy a tévét vezetékkel kell bekötni, nem kerítésdróttal. Azonban Nagyi ekkor bekapcsolta a tévét. A tévé képernyőjén egy hangyaboly nyüzsgött és furcsa hangot adott ki. András a drót másik végét beledugta egy fa odvába. Alex éppen hangoztatni akarta, hogy a vibrálás és a sercegés azt jelenti, hogy a tévé nem megfelelően működik, de Nagyi lepisszegte, mert hallani akarta a sercegést, hátha valami szöveget hall benne.
Miután nem hallott benne semmit, a képet kezdte tanulmányozni. Mikor ez sem vált be, szóvá tette, hogy egy könyv, illetve újság sokkal többet ér, mint egy televízió.
© Zentai Zsuzsanna illusztrációja