Szép Györgyi: Az őszinteség jutalma (mese)

Megjelent: 2017. október 14. Kategória: Mese, Szép Györgyi

Egy nagyon szép és gazdag birodalom vénséges vén királya a születésnapján magához hívatta az országa minden lakóját. Elmondta nekik, hogy már közel az idő, mikor új uralkodóra kell bíznia szeretett népét és kincseit. Úgy szeretné kiválasztani a trónra az utódját, hogy minden alattvalót egy próba elé állít. A győztes lesz közülük az új király.

A születésnapi vigasság végén az öreg király a birodalom minden lakóját megajándékozta egy maggal. Az volt a kérése, hogy mindenki vigye haza, ültesse el egy cserépbe és a következő születésnapjára a cseréppel együtt érkezzen látogatóba.

Az emberek közül volt, aki elhajította út közben a magocskát és arra gondolt, nem vesződik, vesz egy szép, különleges cserép virágot ha eljő az idő és majd azzal állít be a királyhoz. Volt, aki azonnal szolgákat küldött messzi, egzotikus országokba díszes facsemetékért, virágokért, hogy mindenképpen meglegyen a nagy napra egy szép növény. Mások a kertjükből választottak csodaszép virágot, de akadt, aki az éj leple alatt mások portájáról csent valamit.

Sokan locsolgatták, trágyázták a cserepük földjét és kíváncsian várták, hogy mi kel ki a magocskából. De egy idő múltán mindannyian egymást túllicitálva szereztek be pompás növényeket.

Csak egy szegény szántó-vető ember nem tette ezt. Türelmesen, gondosan ügyelte a magocskát egy teljes éven át. Figyelte az időjárást, óvta a huzattól, erős napfénytől, esővízzel locsolta, de a legnagyobb igyekezetére sem történt semmi, nem bújt ki semmi a földből. Arra gondolt, hogy biztosan minden jómódú embernek jó magocska jutott, neki már csak egy satnya, kicsi., amiből nem lehet semmi. Megszokta, hogy soha nem volt szerencséje az életben. De mivel félt a király parancsától és becsületes ember volt, a letelt év után szomorúan elbandukolt az üres cseréppel a palota bejáratának lépcsőjéig és leült. Látta, hogy rajta kívül sok vidám ember cipel szebbnél szebb növényeket az udvarba a király elé.

Az öreg király azonban egyre szomorúbb lett a sok különleges virág és fa láttán. Megkérdezte a szolgáitól, hogy mindenki eléje járult-e már a cserepével. Ekkor árulták el a szolgák, hogy csak egyetlen rongyos, szegény legény ül a palota lépcsőjén, de nem hozott semmit.

Azonnal hozzátok elém ezt a legényt!

Mikor a szegény szántó-vető ember a király színe elé állt, a király így szólt:

Figyeljetek csak! Megvan az új király! Ebben a férfiben tisztelhetitek a jövőben a feljebbvalótokat!

No, erre nagy hangzavar és zúgolódás lett.

A király tovább folytatta mondandóját:

Mindannyian olyan magot kaptatok, amelyből nem sarjadhatott élet, mert azokat előzőleg megfőzettem!

Egyes-egyedül ez a jó ember nem csapott be engem, s mivel igen szegény, ajándékra se telt neki, így nem lépte át palotám küszöbét, mert tudja, hogy vendégségbe nem illik ajándék nélkül érkezni!

Illusztrálta: Stefán Luca

Az illusztráció értéklése: 12345 (13 értékelés, átlag: 3,92 out of 5)

“Grafológiával foglalkozom, 2015-ben kezdtem meséket írni, eddig 10 mesém jelent meg 9 könyvben, 2016-ban pedig a Mátrai Művészeti Napok zárórendezvényén színművész adta elő egyiket.
(Verseim is jelentek meg nyomtatásban, kiállításon.)” (Szép Györgyi, az író)