olvasgató

Varga-Krám Zsuzsanna: Esti mese (mese)

Megjelent: 2017. december 3. Kategória: Mese, Varga-Krám Zsuzsanna

Nyussza és Brumma egy erdőszéli kis házban éldegéltek. Brumma szeretett minden reggel korán kelni, hogy már a nap első sugarai megcsiklandozhassák az orrát, és hogy le ne maradjon valami korai reggeli eseményről. De mivel korán kelt, ebéd utánra kicsit elfáradt, és ilyenkor szeretett egy picit szunyókálni. Nyussza reggelente kicsit tovább aludt, de ebéd után sehogy sem lehetett rávenni, hogy pihenjen kicsit, mindig volt fontosabb dolga. Este is szeretett sokáig fent lenni, és valamivel foglalatoskodni. A meséket is nagyon szerette. Főleg a hosszú meséket.

A két jó barát abban állapodott meg, hogy fürdés, fogmosás, és pizsamába bújás után esténként felváltva olvasnak egymásnak esti mesét. Egyik nap egyikük, másik nap pedig a másikuk.

Ezen a napon Brumma volt a soros. Felolvasta az aznapra kiválasztott mesét, becsukta a könyvet, és már készült bevackolni magát a takarója alá, mikor Nyussza elégedetlenkedni kezdett.

Brumma! Ez túl rövid mese volt, és még különben sem tudok elaludni! Kérlek, olvass még egy mesét!

De Nyussza! Mindig csak egy mesét olvasunk, és utána lefekszünk aludni. És én tényleg alig bírom nyitva tartani a szemeimet!

Hát akkor csukd be őket, és mesélj fejből! A Királylány és a homár meséjét szeretném hallani!

Hogy melyikeeeet? Hiszen én még erről nem is hallottam!

Még én sem hallottam ezt a mesét, éppen ezért szeretném meghallgatni. Szépen találj ki egy mesét a királylányról és a homárról!

Kitalálni egy mesét? Én olyat nem tudok!

Próbáld csak meg, igazán nem nehéz! Csak elkezded, és majd szövődnek maguktól a mese szálai.

Hát jó, megpróbálom! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány meg egy homár kezdett bele Brumma, de már itt megakadt, mert a homárt bizony nem ismerte.

De Nyussza, hogy meséljek valamiről, ha azt sem tudom, hogy micsoda?

A homár egy rákfajta, tíz lába van és nagy ollói – magyarázta Nyussza.

Értem álmélkodott Brumma. De mi dolga egy királylánynak egy homárral?

Hát ez a királylány nagyon szerette volna volna látni a tengert kezdett bele a történetbe Nyussza.  Felült hát aranyszőrű unikornisára, ujjaival csettintett neki, és máris a tenger felé kezdtek repülni. A tenger nagyon messze volt, de az unikornis gyönyörű tájakon keresztül vitte a királylányt, hogy az nem győzte kapkodni a fejét az ámulattól.

Mikor megérkeztek, a királylány levette a cipellőjét, és beledugta a lábujját a vízbe. Kicsit hidegnek találta, így inkább leült a homokba, és nézte, hallgatta a csodálatos hullámzást. Nagyon tetszett neki a tenger illata is. Mélyeket lélegzett, behunyta a szemét, és halkan dúdolni kezdett. Mikor felnyitotta a pilláit, egy fura, kékes színű szerzetet vett észre, amint egy hullámmal partot ért. Ez az állat az első lábain nagy ollókat viselt. Óvatosan sandított feléje, az meg a királylányra. Kis idő elteltével az állat közelebb mászott, és megszólította a királylányt.

Ki vagy te, és mit keresel itt, ahol senki sem jár?

Amálka vagyok, királykisasszony, az országom pedig a szárazföld közepén van. És azért vagyok itt, mert szerettem volna látni a tengert. Most már tudom, milyen végtelen, és milyen csodálatos a morajlása. És te ki vagy?

Én a homár vagyok, a tengerben élek, és a szép éneked miatt jöttem elő. Még sosem hallottam ehhez foghatót. Igazán boldoggá tettél vele!

Nagyon örülök, de lassan haza kell térnem, mert apám már biztosan mindenhol keres a palotában – mondta a királylány.

A homár ekkor egy nagy kagylót nyújtott át a királylánynak és így szólt:

Vidd magaddal ezt a kagylót, és bármikor a füledhez teszed, hallani fogod a tenger hangját.

A királylány nagyon megörült, és gondolkozott, mit adhatna cserébe.

Én pedig adok egy aranytincset a hajamból, ha megrázod, mint egy csengettyűt, az én dalom fog szólni!

A homár ollójával óvatosan lenyisszantott egy tincset, megköszönte, és elbúcsúzott a királylánytól. Visszatért a tengerbe. Amálka pedig csettintett aranyszőrű unikornisának, és mire beesteledett, apja már a szobájában találta.

Itt a vége, fuss el véle  fejezte be Nyussza a mesét. Szép mese volt? kérdezte Brummát, aki már régen az igazak álmát aludta.

Kis álomszuszék – mondta halkan, majd ő is betakarózott, és mély álomba merült.

© Apró Eszter (12 éves) illusztrációja

Értékeld az illusztrációt: 12345 (26 értékelés, átlag: 3,54 out of 5)

“Kétgyermekes anyuka vagyok, gyermekeimmel sok mesét olvasunk, és néha magunk is kitalálunk egyet-egyet.  Mindkét gyermekem legfontosabb tárgya a kis alvós állatkája, rongyija. Köréjük szövögetek történeteket, melyekben gyermeki tulajdonságok jelennek meg és mindannyiunk számára ismerős szituációk bukkannak fel. Remélem meséimet más kisgyermek is örömmel hallgatják, olvassák majd. Fogadjátok szeretettel!”

(a szerző bemutatkozása)