Péter Tímea: Felhőjáték (vers)

© Figus Tomsics Anita illusztrációja

Milyen furcsa kusza felhő
Úszik fenn az égen?
Napsütötte fátyolfelhő,
Fehér folt a kéken.
És ez, Anya? Az is felhő,
Ott a messzeségben?
Az nem felhő, vattacukor,
Akárhogy is nézem!
Az sem felhő, csak hasonlít,
Királynak szakálla.
Ki meghúzza, jobb, ha tudja:
Büntetés vár rája.
Az pedig egy hercegnőnek
Csupa tüll szoknyája.
Szinte elvész a napsugár
Millió fodrába.
Követi az öreg juhász
Hófehér subába,
Mögötte az egész nyája
S komondor kutyája.
Az meg, nézd! Egy jegesmedve!
Mintha arra várna:
Megérdemelt vacsorája
Ugrana szájába.
Forgószél nagy tölcsére jön,
A medvénk nyomában,
Követi azt három pej ló,
A nap is csodálja.
Mögöttük egy menyasszonynak
Mérföldes uszálya.
Lehet földi halandónak,
Ennél szebb ruhája?
Az meg ott, pont mögötte
Egy hatalmas torta.
Tejszínhabnak, puha krémnek
Emeletes tornya.
Öreganyánk fehér tyúkja,
Botorkál nyomába.
Csőrét tátja, mintha éppen
Valamit kodálna.
Mi lehet ez, Édesanyám?
Víz cseppent ruhámra!
Nem más, mint egy esőfelhő!
Futás a szobába! Tovább olvasom...

Read More

Péter Tímea: Dínók (vers)

Péter Emma Veronika illusztrációja

Azt mondta az anyukám,
Hogy ahol, most állok,
Sétálgattak réges-régen
Furcsa gyíksárkányok.
Állítólag zöldek voltak,
De lehet, hogy szürkék,
Voltak lomha óriások,
És parányi fürgék.
Volt közöttük hosszú nyakú,
Felhő volt a sálja,
Néhánynak meg tüskéje nőtt,
S szarv a homlokára.
Egynéhány két lábon futott,
Jópárnak nőtt szárnya…
De a legtöbb négy csülkével,
Poroszkálta a sárba.
Akadt köztük jámbor szelíd,
Növényevő-fajta,
S iszonyatos ragadozó,
Ki őket jól felfalta.
Anyukámtól tudom, hogy mind
Hidegvérű lények.
Hogyha épp nem falatoznak,
A napon henyélnek.
Különleges lények voltak
E szaurusz-félék,
Csillag csapódott a földbe,
Ezt túl mégsem élték.
Rokonaik ma is élnek:
Krokodilok, gyíkok,
Akiket én éppen ezért
Kis dínóknak hívok! Tovább olvasom...

Read More