Stefán Luca: Az őszi színek (mese)

Az alábbi mese egy Nona nevű kislánynak készült, de a történet könnyedén átalakítható bárki meséjévé. Az egyszerűség kedvéért a szövegből kiemelem azokat a részeket, amelyeket más szereplő esetén érdemes cserélni, aktualizálni. – a szerző. 

Ősi festő- és mázolócsaládból származom. Már a nagyszüleim is ezzel foglalkoztak, és népes családunkban a mai napig mindenki színez, pingál vagy satíroz. Ennek köszönhetően nálunk szanaszét hevernek az ecsetek és kréták, filctollak és ceruzák, a lakásunk pedig szivárványszínűen tarkállik a kifolyt és kikenődött színektől. Tovább olvasom...

Read More

Stefán Luca: Alma Ádám meséje

Az öreg almafa ágán már csak egy szem gyümölcs csüngött. Az almaszedők nemrég mentek el, kosárszámra hordva el a termést, de ezt az egyetlen, icipici almácskát nem vitték magukkal.

– Túl kicsi, úgysem veszik meg! Nem éri meg felmászni érte! – legyintettek. Tovább olvasom...

Read More

Stefán Luca: Emese – egy baba igaz története (mese)

Messze, a tengeren túlon készültem egy gyárban, sok ezer másik babával együtt. Egyformák voltunk mindannyian: karcsúak, mint a szélben lengedező nádszál és gyönyörűek, akár egy ünnepelt filmcsillag. Hajunk ragyogott, hatalmas zöld szemünket óriás fekete pillák keretezték, ajkunkat pedig a legdivatosabb francia rúzs árnyalatával emelték ki készítőink. Tovább olvasom...

Read More