Stefán Luca: Az én apukám (vers)

Megjelent: 2017. június 18. Kategória: Stefán Luca, Vers

Reggelente felkel korán
hogy ő legyen a mászókám.

Délben néha nem ebédel,
hátha gyorsabban alszom el.

Ha nincs itthon, alig várom,
hogy jöjjön és velem játsszon.

Feldobál ő jó magasra,
Vigyáz, hogy ne essek hasra.

Kacagok, ha megcsikiz ő,
s aztán mondom neki: heő.

A szemébe belenyúlok,
ha nem hagyja, még én sírok.

Jó kis tölcsér az ő füle,
néha nyállal teszem tele.

Kitaposom én a belét,
nem bántott még sosem ezért.

Ne nézz bárgyún, ne nézz kukán,
rólad szól a vers, apukám!


Apák napjára egy totyogó nevében, 2013