Francsovics Judit: Az újévi lencse (vers)

Újévet ment köszönteni farkashoz a róka,
elhozta a legszebb tyúkot, mi csak volt az ólba.
Nagy jókedvvel bekopogott legjobb komájához,
de az bizony úgy elküldte, alig tért magához.
Így az útját a ravaszdi hazafelé vette,
alig tett meg néhány lépést , szembe jött a medve.
Bizony addigra a harag csak úgy forrott benne,
úgy elment a medve mellett, mintha ott se lenne.
– Ácsi! Ácsi! Róka koma! Talán nem vesz észre?
Nem is kíván jó szerencsét erre az új évre?
No de ezt már meg nem állja szó nélkül a róka,
el is mesél a medvének mindent szóról szóra.
Hiába vitt ajándékot drága komájának,
úgy elküldte, elemészti azóta a bánat.
Közelebb hajol a medve, s a fülébe súgja:
– Nem eszünk ilyenkor tyúkot, ezt mindenki tudja.
Újév napján legjobb étel egy jó nagy tál lencse,
így köszönt be talán hozzánk majd a jó szerencse.
Megfogadja a tanácsot a ravaszdi róka,
s konyhájában el is készül egy nagy lencsetorta.
Így indul el a farkashoz, aki most már látja:
mennyi szépet, s jót kíván az új évre barátja. Tovább olvasom...

Read More

Péter Tímea: Csudajó Süncselekedet

© Figus Tomsics Anita illusztrációja

Sünpapa nem szeret sokáig aludni, hiszen ő az erdőkerülő. Az erdőkerülő pedig nem alszik sokáig. Azt senki nem tudja, miért szükséges hajnalok hajnalán megkerülni az erdőt. De így kell! Így került erdőt sünpapa apukája, nagypapája, dédnagypapája és valószínűleg az ükpapája is. Tovább olvasom...

Read More

Laczik-Pintér Edit: A jégpálya (mese)

Illusztrálta: Hegedűsné Gubis Orsi

A virgonc-réti kerek erdőn végre elállt a hóesés. Ez volt az első nap, hogy nem havazott. Az öreg tölgyfák ágai roskadoztak a hótól. Télanyó milliónyi hópehelyből sűrű csipkét horgolt a tájra. A Nap megdörzsölte, majd lassan kinyitotta a szemét. Fény árasztotta el az erdőt. A fehér hópaplan szikrákat szórt a reggeli napsütésben. Tovább olvasom...

Read More