Éles Anett: Nagymama (vers)

© Szabó Noémi illusztrációja

Szeretem a ráncot a
az édes nagymamán,
szája szélén illeg-billeg,
ahogy mosolyog reám.
Egyik ránc szeretett,
mikor megszülettem,
másik meg nevetett,
ahogy nagyobb lettem.
Dallamból font haja
megfürdött hangjában,
mikor elringatott
ölelő karjában.
Mama arcán apró
ráncok gyűlnek egybe,
a szeretet mindet
egy mosolyba szedte.
Itt voltam, itt leszek
mindig a mamáé,
ahogy az én gyermekem
lesz édes jó anyámé! Tovább olvasom...

Read More