Péter Tímea: Ahogy Anya szeret… (vers)

Figus Tomsics Anita illusztrációja

Úgy, ahogyan Anya szeret,
Nem tud más szeretni.
Csak ő tudja a kenyerem
Épp finomra kenni.
Ő tudja, hogy hol a zoknim,
Ő veti az ágyam,
Ha elesek, ő köti be
Vérző kezem s lábam.
Ő tudja az esti mesét,
Nem csak egyet, százat.
Jelenléte otthonná tesz
Akármilyen házat.
Ő tudja, hogy mitől félek,
És hogy milyen bátor…
Iszkol, ami félelmetes
Néhány halk szavától.
Szeret mikor épp rám kiállt:
Indulás aludni!
Szája hangos, de a szeme
Úgysem tud hazudni.
Szeret, mikor épp mosogat,
Szeret, mikor fáradt.
Egy csoda a simítása,
Elűzi a lázat.
Szeret, hogyha épp rossz voltam,
Vagy ha szépen játszom.
És betakar éjszakánként…
Megérzi, ha fázom.
Megvigasztal, hogyha sírok.
Jó vele nevetni.
Ölelése arra tanít,
Hogy kell majd szeretni. Tovább olvasom...

Read More

Éles Anett: Nagymama (vers)

© Szabó Noémi illusztrációja

Szeretem a ráncot a
az édes nagymamán,
szája szélén illeg-billeg,
ahogy mosolyog reám.
Egyik ránc szeretett,
mikor megszülettem,
másik meg nevetett,
ahogy nagyobb lettem.
Dallamból font haja
megfürdött hangjában,
mikor elringatott
ölelő karjában.
Mama arcán apró
ráncok gyűlnek egybe,
a szeretet mindet
egy mosolyba szedte.
Itt voltam, itt leszek
mindig a mamáé,
ahogy az én gyermekem
lesz édes jó anyámé! Tovább olvasom...

Read More