az illusztrációt “Juneliline” készítette.

A vers felolvasva meghallgatható itt: Tovább olvasom...

Csáktornyai Katalin illusztrációja

A vers (felolvasva) meghallgatható itt: Tovább olvasom...

© Androsch Mónika illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl és az Üveghegyen is túl, volt egy kis sziget, amelynek Szívország volt a neve. Ezen a szigeten élt egy boszorkány. Úgy hívták, hogy Sztella. Sztellának két jóbarátja volt: Néró, a beszélő fekete macska és Emma, a jószívű kis tündér. Tovább olvasom...

A szerző illusztrációja

Réges-régen, még sokkal azelőtt, hogy az égig érő fák megtanultak beszélni, élt egy különös manó a Rengeteg erdő mélyén. Hosszú csíkos sapkáját a földön húzta, nagy pocakja kedvesen gömbölyödött, az orra pedig leginkább egy bimszli-bumszli nagy krumplihoz hasonlított. Tulajdonképpen nem sokban különbözött azoktól a manóktól, akikkel eddig találkozhattál; leszámítva persze azt, hogy tetőtől talpig teljesen átlátszó volt. Úgy bizony, s ha nem hiszed, mutatok róla egy képet, így ni: Tovább olvasom...

© Gyólai Gabriella illusztrációja

Végestelen-véges messze, egy rejtett erdő még rejtettebb szélén lakott a szüleivel Rózsika és Fülöp, a testvérpár. Tovább olvasom...

© Nagy Anzsa illusztrációja

Cserfes Rézi kis boszorka nagy bánata, hogy az orra még a piszébbnél is piszébb, fitosnál is fitosabb. Csiri-hegyen, Biri-völgyön nincs boszorka csinosabb. Tovább olvasom...

© Kovács Anita illusztrációja

Szitkozódik mogorván
A vasorrú boszorkány:
Húgát hívni nem bírja –
Elnémult a mobilja,
Pedig egész délelőtt
Kereste a térerőt…
Végül jön egy SMS:
„A vasorrod mágneses,
a vételt az piszkálja:
cseréld hát ki bikkfára…!” Tovább olvasom...