Éles Anett: Nagymama (vers)

© Szabó Noémi illusztrációja

Szeretem a ráncot a
az édes nagymamán,
szája szélén illeg-billeg,
ahogy mosolyog reám.
Egyik ránc szeretett,
mikor megszülettem,
másik meg nevetett,
ahogy nagyobb lettem.
Dallamból font haja
megfürdött hangjában,
mikor elringatott
ölelő karjában.
Mama arcán apró
ráncok gyűlnek egybe,
a szeretet mindet
egy mosolyba szedte.
Itt voltam, itt leszek
mindig a mamáé,
ahogy az én gyermekem
lesz édes jó anyámé! Tovább olvasom...

Read More

Pelesz Alexandra: Szív-professzor (mese)

Erdőföldén egyetlen hegycsúcs magasodott csak a lombok fölé. Meredek lejtőit dús fű borította, a szivárvány minden színében tündöklő virágokkal tűzdelve, amelyek körül elégedett méhek döngicséltek reggeltől alkonyatig. A hegy annyira magas volt, hogy a Nap szinte rá tudott ülni a tetejére, hogy onnét szórja szét sugarait az alattuk békésen elterülő erdőkre, és onnét simogassa meg a csúcson boldogan éldegélő Szív-professzort. Tovább olvasom...

Read More

H.Gábor Erzsébet: Kopi Papi (vers)

© Szakolczi Gabriella illusztrációja

Anya, apa, mama, baba,
mindegyiknek nagy a haja,
csak a papa feje tar,
nincsen rajta semmi haj.
Azt mondta, ez nem nagy baj,
nyáron előny, ha nincs haj.
No de télen mit tegyen,
növessze meg hirtelen?
– Sajnos ezt nem tehetem –
mondta papa kedvesen,
– hogyha fázik a fejem,
ott a sapkám, felveszem! Tovább olvasom...

Read More

Nagy Eszter: Pannika világgá megy (mese)

© Nagy Eszter (az író) illusztrációja

Balla Panna a gombáknál is gyorsabban nőtt. Úgy tűnt, hogy ha ilyen ütemben növekszik tovább, akkor még a nővérénél, Katicánál is nagyobb lesz. Ám Katica is cseperedett szépen, és ezért egyre többet vigyázhatott a kistestvérére. Tovább olvasom...

Read More