Juhászné Bérces Anikó: Családi teadélután (vers)
Édesapa tüzet rak,
duruzsol a kályha,
pitteg-pattog a hasáb,
lobog a tűz lángja.
Édesapa tüzet rak,
duruzsol a kályha,
pitteg-pattog a hasáb,
lobog a tűz lángja.
A vers meghallgatható itt. Elmondja Stefán Dalma (4 éves):
Erdőföldén egyetlen hegycsúcs magasodott csak a lombok fölé. Meredek lejtőit dús fű borította, a szivárvány minden színében tündöklő virágokkal tűzdelve, amelyek körül elégedett méhek döngicséltek reggeltől alkonyatig. A hegy annyira magas volt, hogy a Nap szinte rá tudott ülni a tetejére, hogy onnét szórja szét sugarait az alattuk békésen elterülő erdőkre, és onnét simogassa meg a csúcson boldogan éldegélő Szív-professzort.
Villanypózna tetejének furcsa a sapkája:
Keszekusza szénatányér: Gólyáék lakása!
Próbáljuk csak számba venni, hányan állnak rajta:
Három suhanc gólyafiók, plusz az apja-anyja.
Anya, apa, mama, baba,
mindegyiknek nagy a haja,
csak a papa feje tar,
nincsen rajta semmi haj.
Azt mondta, ez nem nagy baj,
nyáron előny, ha nincs haj.
No de télen mit tegyen,
növessze meg hirtelen?
– Sajnos ezt nem tehetem –
mondta papa kedvesen,
– hogyha fázik a fejem,
ott a sapkám, felveszem!
A mese meghallgatható itt:
A mese meghallgatható itt. Elmondja Mészáros Andrea: