Péter Tímea: Kalász (vers)
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt. Elmondja szerző kislánya, Szíj Eszter, 5 éves korában:
Túrós rétes, mákos rétes,
nagyon szeretem,
anyut mindig arra kérem,
hogy süssön nekem.
Így nálunk a rétessütés
véget sose ér,
alig fogy el a tányérról,
apu máris kér.
Nagyobb rétest süssél nekünk,
drága anyukám,
ha nem érsz rá holnap, akkor
majd holnapután.
Tudod, hogy mi az apuval
szerények vagyunk,
rétest enni is csak minden
másnap akarunk.
Tarka cica, fehér cica
beszökött a kamrába,
söprögető gazdasszonyuk
a két ravaszt meglátta.
Ej, haj hol a vaj?!
A két cica megette!
Torkosokat a gazdasszony
seprűjével kergette.
Timi dacosan hátravetette magát a széken, majd heves mozdulattal eltolta magától a tányért.
Tavirózsa árnyékában
békacsalád élt egy várban.
A legifjabb legényke
legyet akart ebédre.
Nagy családi születésnapi zsúrra készülődtek Trappistáéknál. Az asztal roskadozott a sok finomságtól. Gőzölgött a sajtleves, illatozott a rántott sajt, mellette egy tálkában sajtmártás sárgállott, körülötte pedig ropogós sajtgolyók tornyosultak egy tányéron. Cinci egy jó nagy tál sajtos roppancsot is kínált a vendégeknek. Kunkori szomorúan tapasztalta, hogy rá nem gondoltak.