olvasgató

Kurucz Tímea: Guszti, a dühös, dobálózó gesztenyefa (mese)

© Kurdi László illusztrációja

Guszti, a gesztenyefa a park közepén állt és aljas módon viselkedett az emberekkel. Amikor valaki arra sétált, leveleivel jól képen törölte az illetőt, sőt, még el is fenekelte. Máskor összegyűjtötte a gesztenyéit és megdobálta vele a járókelőket sajnos kitűnően tudott célozni , vagy a gyökereivel felbuktatta őket. Előfordult, hogy megvárta, míg egy gyanútlan galamb félig megépíti egyik ágán a fészkét, majd kiszemelt egy arra járót és fejbe vágta a fészekkel. A pórul járt embereken jót nevetett. Tovább olvasom...

Read More

Bódai-Soós Judit: Levél Lea világgá megy (mese)

Lágy őszi szél simogatta Kőris Apó ágait, melyek egyikén, testvérei társaságában hintázott Levél Lea. Kőris Apó csak néhány perccel ezelőtt mondta meg nekik, hogy hamarosan búcsút kell venniük egymástól. Ha a tél beköszönt, nem tudja majd táplálni számtalan gyermekét, ezért zöld ruhácskájukat lassan melegebb, aranybarna útiköpenyre cseréli, és elengedi őket, hogy világot lássanak. Tovább olvasom...

Read More

Kálmánchey Laura: Nyírfakirály (vers)

A szerző illusztrációja

Nyírfakirály, fák királya
felült színarany trónjára.
Onnan nézi birodalmát,
fák és bokrok milliárdját.
Aranyfénybe burkolózva,
szemöldökét összevonja:
Hadd lám, kedves, drága népem
elkészültetek-e szépen?
Tarkállik-e már az erdő,
rigófüttyöt, csöndet rejtő?
Egyikőtök se feledje,
mi vagyunk a földnek lelke.
Búcsúzzunk hát illendően,
ahogy minden esztendőben,
ünnepeljünk drága díszben,
csupa meleg bársonyszínben.
S mire jön a hideg tél,
ünneplőnket mind letéve,
alszunk is már egykettőre.
Fűk, fák, bokrok meghajoltak,
megköszönték a szép szókat,
álltak tovább néma csendben,
piros, barna, sárga színben. Tovább olvasom...

Read More