Kálmánchey Laura: Nyírfakirály (vers)

A szerző illusztrációja

Nyírfakirály, fák királya
felült színarany trónjára.
Onnan nézi birodalmát,
fák és bokrok milliárdját.
Aranyfénybe burkolózva,
szemöldökét összevonja:
Hadd lám, kedves, drága népem
elkészültetek-e szépen?
Tarkállik-e már az erdő,
rigófüttyöt, csöndet rejtő?
Egyikőtök se feledje,
mi vagyunk a földnek lelke.
Búcsúzzunk hát illendően,
ahogy minden esztendőben,
ünnepeljünk drága díszben,
csupa meleg bársonyszínben.
S mire jön a hideg tél,
ünneplőnket mind letéve,
alszunk is már egykettőre.
Fűk, fák, bokrok meghajoltak,
megköszönték a szép szókat,
álltak tovább néma csendben,
piros, barna, sárga színben. Tovább olvasom...

Read More

Pákolicz-Juhász Ágnes‎: Lepke-allegória (vers)

A szerző illusztrációja

Erős ágon lepke bábja
– Fának hordozott babája.
Burka óvja, Fája védi,
szél nem fújja, nap nem éri.
Növekedik kicsi lepke,
kitekint a zöld rétekre.
Kíváncsiság, öröm lobban,
repül is már azon nyomban
ismerkedni fűvel, fákkal,
virágokkal, nagyvilággal.
Kicsit félénk, aztán bátor,
messzebb kerül most a Fától. Tovább olvasom...

Read More