Péter Tímea: Felhőjáték (vers)

© Figus Tomsics Anita illusztrációja

Milyen furcsa kusza felhő
Úszik fenn az égen?
Napsütötte fátyolfelhő,
Fehér folt a kéken.
És ez, Anya? Az is felhő,
Ott a messzeségben?
Az nem felhő, vattacukor,
Akárhogy is nézem!
Az sem felhő, csak hasonlít,
Királynak szakálla.
Ki meghúzza, jobb, ha tudja:
Büntetés vár rája.
Az pedig egy hercegnőnek
Csupa tüll szoknyája.
Szinte elvész a napsugár
Millió fodrába.
Követi az öreg juhász
Hófehér subába,
Mögötte az egész nyája
S komondor kutyája.
Az meg, nézd! Egy jegesmedve!
Mintha arra várna:
Megérdemelt vacsorája
Ugrana szájába.
Forgószél nagy tölcsére jön,
A medvénk nyomában,
Követi azt három pej ló,
A nap is csodálja.
Mögöttük egy menyasszonynak
Mérföldes uszálya.
Lehet földi halandónak,
Ennél szebb ruhája?
Az meg ott, pont mögötte
Egy hatalmas torta.
Tejszínhabnak, puha krémnek
Emeletes tornya.
Öreganyánk fehér tyúkja,
Botorkál nyomába.
Csőrét tátja, mintha éppen
Valamit kodálna.
Mi lehet ez, Édesanyám?
Víz cseppent ruhámra!
Nem más, mint egy esőfelhő!
Futás a szobába! Tovább olvasom...

Read More

Berecz Ágnes Gabriella: Az aranymasni (mese)

© Lenkes Ildikó illusztrációja

Volt egy világ. Annak az volt az érdekessége, hogy ott a föld felett az ég nem csak úgy lebegett, hanem egy szépséges fa oszlop tartotta. Amellett az oszlop mellett nyílt egy égi ajtó, az égbolt feletti világ lakói azon jártak ki-be. Ott laktak a felhők is. Ezért nem voltak mindig az égbolton, mert olykor hazamentek a felső világba az égi ajtón át. Tovább olvasom...

Read More