Hoffmann Bernadett: Gesztenye (mese)

© Hoffmann Bernadett (a szerző) illusztrációja

Esik az Eső, de a Nap néha felbukkan a Felhők takarója alól. Olyankor boldogan integet felém sugaraival, jelzi, hogy nemsoká találkozunk, aztán ismét eltűnik. Szeptember végén, mikor a nyár már csak egy halvány, szép emlék, a növénytársaim többsége hosszú álomra hajtja egykor dús koronáját és terebélyes gyökerét. Én nem! Én csak most kezdem élni apró gesztenyeéletem. Társaimmal mókázunk, gondoskodó anyanövényünk ágain hintázunk. Nagyon jó így, de azért várom a pillanatot, mikor házamból kibújhatok. Most még tüskés takaró borít, ki akarna így hazavinni… Anya megsimogat maradék leveleivel, jelzi, hogy nincs miért aggódnom. Tovább olvasom...

Read More

Földi Erzsébet: Zsebelő (vers)

Illusztrálta: © Eipl Hanna | unveszta@gmail.com

Zsebem mélye
feneketlen,
kikutatni
lehetetlen!
Van benne tán
három liba,
csipkebogyó
ija-fia,
két maréknyi
gesztenye,
galagonya
levele,
madzagból a
vastagja,
félig érett
naspolya.
Más bizony már
nem fér bele –
tele lett
a kezem helye! Tovább olvasom...

Read More