Gallai Gabriella: Napsugaras (vers)
Reám csókolja melegét a pajkos,
makrancos szellővel érkező Tavasz,
vele ébredek én is, mint bolondos,
– zsongástól bódult – örök ifjú kamasz.
Reám csókolja melegét a pajkos,
makrancos szellővel érkező Tavasz,
vele ébredek én is, mint bolondos,
– zsongástól bódult – örök ifjú kamasz.
Villanypózna tetejének furcsa a sapkája:
Keszekusza szénatányér: Gólyáék lakása!
Próbáljuk csak számba venni, hányan állnak rajta:
Három suhanc gólyafiók, plusz az apja-anyja.
Megvolt a nagy lakodalom,
száz békacomb sült a nyárson!
Föld felett jár,
nem is lápon,
olyan büszke Gólya Áron.
Villanyoszlop kalapja
ágas-bogas fészek,
lakója egy gólyapár,
békességben élnek.
Múltkor hallom,
Gólya Áron
udvarolt a
gólyabálon:
Történt nemrég Fészekháton,
hogy barátom, Gólya Áron
megjelent a
gólyabálon:
1.
Röppen a lepke, duruzsol a méh,
dong a darázs és zümmög a légy.
Éled az erdő, hangos a rét,
pergeti a tücsök hegedűjét.