© Kurdi László illusztrációja

Guszti, a gesztenyefa a park közepén állt és aljas módon viselkedett az emberekkel. Amikor valaki arra sétált, leveleivel jól képen törölte az illetőt, sőt, még el is fenekelte. Máskor összegyűjtötte a gesztenyéit és megdobálta vele a járókelőket – sajnos kitűnően tudott célozni –, vagy a gyökereivel felbuktatta őket. Előfordult, hogy megvárta, míg egy gyanútlan galamb félig megépíti egyik ágán a fészkét, majd kiszemelt egy arra járót és fejbe vágta a fészekkel. A pórul járt embereken jót nevetett. Tovább olvasom...

© Rába Noémi illusztrációja

Alig ébredt fel Lipitlotty király (sőt, a bal nagylábujja még csak dörzsölgette a tyúkszemét), máris úgy megkívánta a tejbegrízt, hogy még a fenséges nyál is összeszaladt tőle a fenséges szájában. Gyorsan felkapta hát a festett, tulipános komódról az aranycsengettyűt, megrázta betyárul, mire nagy hajbókolva, alázatosan vigyorogva máris bedugta a fejét az ajtón a kamarása. Tovább olvasom...

© Kovács Anita illusztrációja

Minden áldott vasárnap ebéd után az ördög és a felesége leballagott a pincébe, hogy számba vegyék a kincseiket – és minden áldatlan vasárnap rendesen úgy össze is vesztek közben, hogy sose jutottak végére a számvetésnek. Tovább olvasom...

© Laskay Ferenc illusztrációja (crctures@gmail.com)

– Most, hogy már jól bevackolódtatok a meleg paplan alá, azt hiszem, végre elmesélhetem nektek a karmoládi manók históriáját… Tovább olvasom...

Nagy Eszter illusztrációja

Libbenő haj, kóckender,
kertemben egy hóember.
Orra répa, szeme szén,
hová indulsz hólegény? Tovább olvasom...

© Mile Blanka illusztrációja

Fáradt, mindent látott homokszemek vagyunk, és akkoriban egy játszótéri homokozóban éltünk. Én gömbölyű vagyok, de vannak szögletes homokszemek is, néhányan igazi kristályok, és mindannyian különlegesek. Vannak közülünk színtelen kvarcok, rózsaszínű homokszemek, és sötét csigaházszemcsék is élnek itt, akik vízpartokról érkeztek. Együtt homokszínűek vagyunk. Tovább olvasom...

Boti kikukucskált lakásuk ablakán, és észrevette a szomszéd bácsi ajtaja előtt békésen szunyókáló macskát. Lábujjhegyen kilopakodott, és jól meghúzta a cirmos farkát. Szegény cica úgy megijedt, hogy nyávogva rohant el a panelház folyosóján. Azóta is, ha meglátja a kisfiút, hanyatt-homlok menekül előle.

Boti jót nevetett rajta. Fejére tette a csákót, amit az óvodában hajtogattak papírból. Kezébe vett egy botot, és „hadba” indult. Tovább olvasom...