© Stefán Luca illusztrációja

Ha volt valami, amit a pöttyös zokni igazán szeretett, az a szárítókötélen való hintázás egy kellemes langyos fürdő után, ahogy a mosást nevezte. Tovább olvasom...

Illusztráció: © H. M.

Van két kicsi óvodás:
egyforma, mint két tojás,
fürjtojás és lúdtojás:
hasonló, ám mégis más… Tovább olvasom...

© Nagy Orsolya illusztrációja

Köztudottan minden sárkány nagy műgyűjtő. Már egész fiatalon, fiókaként felszínre tör a gyűjtögetési ösztönük, és hosszú életük során tömérdek kincset halmoznak fel az általuk legbiztonságosabbnak vélt rejtekhelyen. Fontos azonban észben tartani a régi mondást: “Ami az egyiknek szemét, az a másiknak kincs”. Tovább olvasom...

© Nagy Eszter (az író) illusztrációja

Balla Panna a gombáknál is gyorsabban nőtt. Úgy tűnt, hogy ha ilyen ütemben növekszik tovább, akkor még a nővérénél, Katicánál is nagyobb lesz. Ám Katica is cseperedett szépen, és ezért egyre többet vigyázhatott a kistestvérére. Tovább olvasom...

© Bálint Dávid illusztrációja

Anyu szerint, szakács leszek,
apu szerint katona,
de a nagyi rájuk mordult:
– Előbb tán’ az iskola!
A nagynéném rábólintott,
de azt mondta a másik,
hogyha mégis katona lesz,
kötök neki kamáslit.
Azóta is a szótárban
keresem, hogy mit jelent,
nekem ez a kamásli szó,
bizony nagyon idegen.
Már az osztály is keresi,
Böbe végül kivágta:
– A kamásli? Az a sámli!
Hogy lehetsz ily butácska?
Sámlit köt majd a nagynéni?
Kicsit fura a dolog,
hiszen majd a katonák közt,
én leszek a legnagyobb!
Anyunak is elmondtam,hogy
mi nyomja a lelkemet,
összecsapta a két kezét
és egy nagyot nevetett:
– A kamásli? Lábszárvédő!
Hideg ellen csuda jó,
ma is hordják a turisták,
bár divatja változó.
Elmeséltem az osztályban,
s lett belőle nagy vihar,
mert azóta minden fiú,
télen kamáslit akar. Tovább olvasom...

© Kurdi László illusztrációja

Guszti, a gesztenyefa a park közepén állt és aljas módon viselkedett az emberekkel. Amikor valaki arra sétált, leveleivel jól képen törölte az illetőt, sőt, még el is fenekelte. Máskor összegyűjtötte a gesztenyéit és megdobálta vele a járókelőket – sajnos kitűnően tudott célozni –, vagy a gyökereivel felbuktatta őket. Előfordult, hogy megvárta, míg egy gyanútlan galamb félig megépíti egyik ágán a fészkét, majd kiszemelt egy arra járót és fejbe vágta a fészekkel. A pórul járt embereken jót nevetett. Tovább olvasom...

© Rába Noémi illusztrációja

Alig ébredt fel Lipitlotty király (sőt, a bal nagylábujja még csak dörzsölgette a tyúkszemét), máris úgy megkívánta a tejbegrízt, hogy még a fenséges nyál is összeszaladt tőle a fenséges szájában. Gyorsan felkapta hát a festett, tulipános komódról az aranycsengettyűt, megrázta betyárul, mire nagy hajbókolva, alázatosan vigyorogva máris bedugta a fejét az ajtón a kamarása. Tovább olvasom...