Kis István Mihály: Miértek – kisfiúnak (vers)
Miért, hogy a föld fekete
s miért zöld a fű?
Mért vörös a naplemente,
s mért hegyes a tű?
Miért, hogy a föld fekete
s miért zöld a fű?
Mért vörös a naplemente,
s mért hegyes a tű?
Sötét posztón ezüst folt
fenn sétál az öreg Hold.
Hol kövérebb, hol soványabb,
hajnal jöttén arca bágyad,
telehold,
fele-hold –
jaj de rövid mese volt!
Átveszi Naptól Hold az eget,
tompul a fény, és útnak ered.
Hussan a fák közt alkonyi szél,
rezdül a nád, s mint hárfa zenél.
Száz pici csillag égre simul,
fűzfa a parton elkomorul.
Éj puha leple mennyre terül,
szunnyad a tó, fodra szelidül.
Hold sugarában suttog az árny,
titkok a mélyben, alszik a táj.
Késő nyári csillagfényes este,
bagoly huhog áldozatra lesve.
Apró bogár holdsugárban szálldos,
puha csendben elszunnyad a város.
Nyár közepén, ha az este
Elpihen a réten,
Varázslatos csoda készül
Sápadt hold fényében.
Pihe-puha ágyad
manók veszik körbe.
Nézd csak, hogy vigyorog
egyik a tükörbe’!
A másik paplant sző
ezüst fonalából,
álomitalt kever
virágok szirmából.