olvasgató

Donnert Károly: Kígyózó (vers)

Illusztrálta © Tajta Bernadett

Éhes kígyó gyorsan csusszan, majd a tarka farkával
A szájába pockot pöcköl, amit fürgén fel is fal.
Pockot nyelve őkegyelme meg se nyugszik biz’ tízig,
Pocakja meg a pockoktól mint egy malac, meghízik. Tovább olvasom...

Read More

Juhász Magda: Mi leszek ha nagy leszek? (vers)

Anyu szerint, szakács leszek,
apu szerint katona,
de a nagyi rájuk mordult:
Előbb tán’ az iskola!
A nagynéném rábólintott,
de azt mondta a másik,
hogyha mégis katona lesz,
kötök neki kamáslit.
Azóta is a szótárban
keresem, hogy mit jelent,
nekem ez a kamásli szó,
bizony nagyon idegen.
Már az osztály is keresi,
Böbe végül kivágta:
A kamásli? Az a sámli!
Hogy lehetsz ily butácska?
Sámlit köt majd a nagynéni?
Kicsit fura a dolog,
hiszen majd a katonák közt,
én leszek a legnagyobb!
Anyunak is elmondtam,hogy
mi nyomja a lelkemet,
összecsapta a két kezét
és egy nagyot nevetett:
A kamásli? Lábszárvédő!
Hideg ellen csuda jó,
ma is hordják a turisták,
bár divatja változó.
Elmeséltem az osztályban,
s lett belőle nagy vihar,
mert azóta minden fiú,
télen kamáslit akar. Tovább olvasom...

Read More

Donnert Károly: Lipitlotty király reggelije (mese)

© Rába Noémi illusztrációja

Alig ébredt fel Lipitlotty király (sőt, a bal nagylábujja még csak dörzsölgette a tyúkszemét), máris úgy megkívánta a tejbegrízt, hogy még a fenséges nyál is összeszaladt tőle a fenséges szájában. Gyorsan felkapta hát a festett, tulipános komódról az aranycsengettyűt, megrázta betyárul, mire nagy hajbókolva, alázatosan vigyorogva máris bedugta a fejét az ajtón a kamarása. Tovább olvasom...

Read More