Éles Anett: Szemétdomb (vers)
A vers meghallgatható itt:
A vers meghallgatható itt:
Van nekem egy kakasom,
akinek kell, eladom,
száz forint a kakas ára,
komámasszony, ne drágállja,
dragonyos a cifra tolla,
mintha hős katona volna.
Büszkén lépdel, és a hangja
akár csak egy kürt, hangzana,
és ott van az erős csőre,
még a kutya is fél tőle.
Vegye, vigye, aki bátor,
házőrző lesz kakasából.
Minden fűszál harmatcseppes,
károgva sok varjú repdes.
Lovak szőre szépen ragyog,
röfögnek a kismalacok.
Róka koma sompolyog,
otthon már a víz rotyog.
Kakasra fáj a foga,
az lenne a vacsora.
Volt egyszer, hol nem volt, messzi távoli vidéken, hol ember fia még sohasem járt, messze-messze a világnak azon szegletében, hol az állatok szabadon élnek, és mi legcsodálatosabb, szabadon beszélnek. Beszédük emberinek mondható, így jellemük is könnyen kitalálható.
Az ismeretlen vidék egyik városában, neve Udvar, egy reggelen, mely nagyjából olyan volt, mint a többi, a nap felkelt, a Kakas kukorékolt és a többi. Ám a lárma nem volt megszokottnak mondható. A Tyúk visongott fennhangon, jajveszékelt, sápítozott, mert ellopták tojását, mit nem is oly rég tojt. Babusgatta, szeretgette, titkon már el is nevezte. Ám ma reggel kereste, de hiába, ezért gyorsan az egész Udvart összekiabálta.