© Takács Tímea illusztrációja
Szeptember vége van, reggelente hűvös, párás az idő. Nyirkos, kellemetlen ködöt lehel a kiskert. Fázom. Nyáron, mikor szinte szédülök a melegben, jó lenne letenni magam mellé ünnepi, zöld palástomat. Most szeretném magamon tartani, beleburkolózni, hogy ne dideregjek, de nincs választás. Furcsa az élet…
Ásít a hagyma,
zöldell az ágy,
répalevélben
éled a vágy.
Föltör a földből,
nézi az ég,
Napsugarakkal
biztatja még.
Itt a világos,
itt a meleg!
Nézd: a bokor, fa
is megremeg.
Rázza az ágát,
míg a virág
nyílik a rügyből,
mint a világ.
Tátogi borsó,
méla retek,
ízleli régen,
egy se beteg.
Fogd a kezük hát,
oly nagy a tét:
látni hamar
a nyár küszöbét.
Illusztrálta © Tóth-Burzuk Ilona (Bicu)
Nagyapónál,
eresz alatt,
egy vödörben
élet fakad.
© Turbucz Erika illusztrációja
Kiskertem szélén futó út:
legyen hát ez a zászlórúd.
