Erdei Barbara: A Hold és a rénszarvasok (vers)

Holdnak ezüstösen csillámló fénye,
Mosolyog kedvesen a rénszarvasnépre.
Egy éjszaka alatt bejárták a Földet,
Hogy a gyerekeknek okozzanak örömet.
Télapó szánját húzva a csillagos égen,
A zokni, cipő megtelik, csak légy résen.
Csengettyű hangja jelzi útjukat,
A hóban tán megleled a patanyomokat.
Kilenc rénszarvas húzza a szánt,
A zsák tele azzal, mit gyermek kívánt.
A virgácsot most északon hagyta,
Helyette cukorkát, csokit kapsz ma.
Egyetlen éjjel meglátogatja a falvakat,
Az élettől pezsdülő nagyvárosokat.
Hazatérve a rénszarvasnép pihen,
Üstökös a kanapéban mélázik csendesen.
Társai; Íjas, Rudolf, Csillag, Táncos,
Pompás, Villám, Ágas, no és Táltos.
Már mélyen alszanak, álmodnak,
Szépséges hóborította tájat látnak.
Üstökös kis kék pizsamájában, a fotelben,
Pöttyös bögréjéből kakaót iszik éppen.
Megfáradt patáin piros kötött zokni,
A Télapó neki is tudott ajándékot hozni.
Felidézve az éjszakai küldetést, mosolyog,
Ő tudja, a Mikulás kinek mit hozott.
Azt szeretné, ha jövőre is jó gyermek lennél,
Elvihessék majd neked, mit annyira szeretnél.
Hálás a szeretetért, a boldogságért, amit kap,
Felhörpinti a kakaóját, búcsúztatja a Holdat.
Mikor felkel már világos lesz, a Nap ragyog,
„Elmegyek most aludni, mert fáradt vagyok.”
Horkol a rénszarvasnép, a Hold őrzi álmuk,
Legyen boldog gyermekkorod, ez a kívánságuk.
Üstökös is jobbra fordul, húzza álmában a szánt,
Ez a legszebb munka, amit egy rénszarvas kíván. Tovább olvasom...

Read More