Simon Kitti: Őszi erdők meselénye (mese)

Világéletemben imádtam az őszi erdőben kirándulni, csodálni a fák és a bokrok színpompás öltözékét: a nyár emlékét idéző mély smaragdzöld lombú fákat, a ragyogó napsárga lombkoronákat, az itt-ott felbukkanó tűzpiros leveleket, amelyek annyira hasonlítottak a valódi tűzhöz, hogy az ember szinte nem mert közel menni hozzájuk, nehogy megégesse magát. Az élénk színfoltok között megbújó tompább óarany és borvörös árnyalatú növények ahelyett, hogy a háttérbe szorultak volna, csak még tökéletesebbé tették az összhatást. A késő délutáni nap fényében csak úgy ragyogott a táj. Tovább olvasom...

Read More

Hoffmann Bernadett: Gesztenye (mese)

© Hoffmann Bernadett (a szerző) illusztrációja

Esik az Eső, de a Nap néha felbukkan a Felhők takarója alól. Olyankor boldogan integet felém sugaraival, jelzi, hogy nemsoká találkozunk, aztán ismét eltűnik. Szeptember végén, mikor a nyár már csak egy halvány, szép emlék, a növénytársaim többsége hosszú álomra hajtja egykor dús koronáját és terebélyes gyökerét. Én nem! Én csak most kezdem élni apró gesztenyeéletem. Társaimmal mókázunk, gondoskodó anyanövényünk ágain hintázunk. Nagyon jó így, de azért várom a pillanatot, mikor házamból kibújhatok. Most még tüskés takaró borít, ki akarna így hazavinni… Anya megsimogat maradék leveleivel, jelzi, hogy nincs miért aggódnom. Tovább olvasom...

Read More