Franczen Bea: A harmat lovasai (vers)
Felkelt a nap,
az ég kék,
ébredeznek
a szöcskék.
Felkelt a nap,
az ég kék,
ébredeznek
a szöcskék.
Eső után rét füvén
pilleszárnyon, könnyedén
hajlong egy szép tündérlány,
ruhácskája szivárvány.
Pille, pille, pillangó,
illatok közt szállongó,
jobbra pillant, balra billen,
balra pillant, jobbra libben,
bibét babrál, porzót borzol,
villám villan, büszkén pózol.
Nyílik az ajtó, nézd, ki a vendég.
Nap sugarából ő szövi kelméd.
Kerti virágot megbabonázza,
zöld, pici hajtást csen fel a fára.
Simogatását érzi a barka,
zöldül a rét, és kúszik az inda.
Itt a Tavasz, kit annyira vártunk,
mint üde rózsa, úgy kivirágzunk.