Juhászné Bérces Anikó: Süni (vers)
Az éj leple leng a földön,
égről félhold kacsint rám,
bokor alján zörgést hallok,
nézd meg, mi az, kiskutyám?
Az éj leple leng a földön,
égről félhold kacsint rám,
bokor alján zörgést hallok,
nézd meg, mi az, kiskutyám?
Sünpapa nem szeret sokáig aludni, hiszen ő az erdőkerülő. Az erdőkerülő pedig nem alszik sokáig. Azt senki nem tudja, miért szükséges hajnalok hajnalán megkerülni az erdőt. De így kell! Így került erdőt sünpapa apukája, nagypapája, dédnagypapája és valószínűleg az ükpapája is.
Egyszer volt, hol nem volt, egy rengeteg erdő szélén élt egy sündisznó. Salamonnak hívták. Salamon sokat szomorkodott amiatt, hogy aki közel akart hozzá menni, ha nem volt elég óvatos, mind megszúrta magát. Félt, hogy emiatt tartanak tőle, és nem tisztelik az erdő lakói.
A napocska nevetve szórta sugarait a földre. Apró nyilai hol egy virág szirmán csusszantak le, hol egy fűszál lándzsáját élesítették. Most éppen Mosó Maci orra hegyén landolt egyikük. A maci jókedvűen pillantott föl, s integetve köszönte meg az ajándékot. Majd szemével végigfutott a kertben kifeszített köteleken száradó sok-sok patyolattiszta, nap- és nyárszagú ruhán.
Sün-apónak mi a baja?
Nem nyughat a sün-unoka.
Felveri a sün-családot,
megtöri a téli álmot.
Tüskéjükre felszúrva sok
friss süti;
Vendégségbe baktatott két
kis süni.
A kis süni nagyon fázott,
mondták, vegyen nagykabátot.
“Bizony-bizony jó is volna,
hátam tüskét nem hordozna.