Van nekem egy kistestvérkém,
úgy hívják, hogy Dezsőke,
talpacskái egymás mellé
beférnek a cipőmbe.

Pici neki karja, lába,
nem tud még, csak oázni,
mikor Anya pelenkázza,
én is jövök babázni. Tovább olvasom...

© Mile Blanka illusztrációja

Fáradt, mindent látott homokszemek vagyunk, és akkoriban egy játszótéri homokozóban éltünk. Én gömbölyű vagyok, de vannak szögletes homokszemek is, néhányan igazi kristályok, és mindannyian különlegesek. Vannak közülünk színtelen kvarcok, rózsaszínű homokszemek, és sötét csigaházszemcsék is élnek itt, akik vízpartokról érkeztek. Együtt homokszínűek vagyunk. Tovább olvasom...

Rajzolta: Balogh Szebasztián (6 éves) Kotaj, Gyöngyszem óvoda

(Aprófalvi mese VI.)

Aprófalvi ablakokban
Kigyúlnak a fények,
Sok kis gyermek szépen csengő
Hangján zeng az ének. Tovább olvasom...

Illusztrálta: Gerendai Éva

Az én mamám süteménye:
Benne van az egész lénye.
A receptje egyszerű,
De éppen olyan nagyszerű. Tovább olvasom...

Polyóka Georgina illusztrációja

Apa, kérlek, gyere ide,
szeretném, ha megnéznéd!
Építettem magas tornyot,
feltettem a tetejét. Tovább olvasom...

Reggelente felkel korán
hogy ő legyen a mászókám.

Délben néha nem ebédel,
hátha gyorsabban alszom el. Tovább olvasom...

A szerző illusztrációja

Erős ágon lepke bábja
– Fának hordozott babája.
Burka óvja, Fája védi,
szél nem fújja, nap nem éri.
Növekedik kicsi lepke,
kitekint a zöld rétekre.
Kíváncsiság, öröm lobban,
repül is már azon nyomban
ismerkedni fűvel, fákkal,
virágokkal, nagyvilággal.
Kicsit félénk, aztán bátor,
messzebb kerül most a Fától. Tovább olvasom...