B. Mihály Csilla: Őszi varázs (vers)
Bűvöl a bíbor pompa, varázs,
szél tenyerében csöppnyi darázs
úszik az égen, tarka levélen,
köd takarója bontja serényen
ősz aranyát.
Bűvöl a bíbor pompa, varázs,
szél tenyerében csöppnyi darázs
úszik az égen, tarka levélen,
köd takarója bontja serényen
ősz aranyát.
Napsugár száll őszi szélben
Lenge ökörnyálon,
A nyár színes búcsúkönnye
Ring a pókfonálon.
Aranyhegynek legtetején
létezik egy mesekert,
s minden apró zegzugában
szebbnél szebb meséket rejt.
Mese terem minden ágon
– szőlő fürtjén, fa tövén –,
történetet rejt magában
minden ott lakó növény.
Hogy is néz ki az az eper,
amit pocakodba teszel?
Szép piros, és dudorodik,
mint a pocid, ha megtelik.
Hogyha itt az ősz,
nevetek nagyot,
és a piros almámba jól
beleharapok.
Az alma után
szőlőt is eszem,
ha fúj a szél, én akkor is
vígan szemezem.
Hullik a levél,
potyog a dió,
nagy szemekkel reám nevet
a sok mogyoró.
A szilva kacsint,
körte mosolyog,
mind megeszem és az után
fürgén szaladok.
Hogyha itt az ősz,
azért nevetek,
mert a finom gyümölcsöktől
erősebb leszek.
Hétfőn egy szem szőlő,
kedden elfogy kettő.
Szerdán a számban már három,
csütörtökön négyért tátom.
Pénteken öt lesz a kellő,
szombaton hatot kér a bendő.
Vasárnap hét bogyó hasamban,
a csősz elől minden nap szaladtam!
Körtefáról körtét szedek,
Szőlőmustból nagyot nyelek,
Cseresznye a fülem mögött,
Alma ropog fogam között.